Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Alföldy Jenő: Út és megérkezés (Szepesi Attila pályakezdése)

Ügy tetszik, a hetvenes évek vége felé ezzel elérkezett egy olyan költői magaslatra, ahonnét mindent beláthat, eszközei készen vannak ahhoz, hogy szóra bírjon bármit, amit fontosnak tart. Csak a lélek legtermékenyebb és legbensőségesebb csöndjében terem meg az ilyen költemény, amelyben minden egyszerre keletkezés és elmúlás, álom és valóság, állandóság és változás, ismerős és ismeretlen, tiszta zene és képi jelenés, az érzékszervekben lejátszott létbölcselet, ahol, József Attilával mondva, minden a világ gyémánttengelye körül fordul el, s ez a gyémánttengely, most már Weöres Sándorral szólva, a „szépség lázmérője, hátgerinc”. További fejlődése, úgy gondolom, azon áll, hogy lesz-e majd ereje szimfonikus erővel, az eddigieknél nagyobb kompozíciókban is megszólaltatni azt, amit eddig inkább az intimebb kamaramuzsika módján emelt csöndes diadalra.

346