Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Mezey Katalin: A szobrok elindulnak (Károlyi Amy költészetéről)
A szuverén emberi egyéniség, és sors, az elmúlt századok utópikus társadalom-terveiben mostoha szerepet játszott. Nem csoda hát, ha a „tömeg-társadalmak” korának, a XX. század végének embere egyre nagyobb hangsúlyt kíván adni — épp a társadalmak, az emberiség egészének védelmében is — az emberi élet és intellektus autonómiájának. „nem baj, ha fürtje fekete, már az se baj, ha szeme kék de baj, ha másképpen forog nyúlt-agyában a lendkerék ha lassan kéne, hát siet ha gyors a divat, meg-megáll nem bólint, hanem nemet int kocogás helyett meditál Így hát magára vessen az ki nem jöhet be a kapun nem magántulajdon az agy hanem terepszín közvagyon” (Terepszín, 168. oldal) Más közelítésben az elődök, ősök génjeiből származó üzenetnek érzi emberi függetlenség-igényét. „Akik hívtatok az időből, vasból voltatok, fűzből, kőből. Kőfaragók, fegyverkovácsok, füstös, kőporos óriások . . . Egy ősöm se volt hivatal-szolga.” (Kard és rózsa, 176. oldal) Nem, persze, hogy nem a foglalkozások rangsorolása ennek a versnek a lényege. A formáló-, küzdő-, alkotóerő mint legelemibb adottság, valósággal ráörökített jellemvonás megerősítése az ősi „alkotómesterségék” rászármazása által. Önmaga megerősítése is hitében, hogy ilyen elődök nyomdokain maga sem lehet más. E két vers alapján igazi lázadó költőnek, korával szembeszegülő alkatnak ítélhetnénk Károlyi Amyt. És az is, bárhogy mosolyog ezen, aki ismeri, vagy ismerni véli a törékeny, finom, udvarias hölgyet — ahogy egyik versében magát jellemzi. Nem mozgósító, pátoszos nagy kiáltványokkal, nem harsány forradalmi szózatokkal: pontos, árnyalt életbölcsességgel, humorral teli költészet-filozófiájával; emberi- és költői magatartásának konok autoritás-igényével lázad korunk uniformizáló divatjai és divatos uniformisai ellen. A személyes sors hitelében gyökerezik az ő lázadása, ahogy a költészete is. Minths egyik kedves költőjének a parancsát követné: „Gondolj merészet és nagyon és tedd rá éltedet.” Károlyi Amyt az impresszionista kis versek mesterének szokás mondani Üj könyve kapcsán, a Beszélő szobák és a Mert mi lett volna, hogyha más képp versciklusok példájával hadd hívjam fel a figyelmet hosszú verseire versfüzéreire. (Korábbi köteteiben az előbbihez hasonló pl. a Nincs út Avilába 334
