Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
IBI Igazán? BAKAI Most ne akasszon meg... Én nem csak emberben gondolkodom. IBI Hanem? Nőstényben? BAKAI Meg akar alázni? (visszafordul) IBI Maga folyton megsértődik, BAKAI Lehet, hogy nehézkes vagyok. Nem tudom, ezt a káromra kell-e írnia? IBI Ügy érti, jobban esnék nekem, ha le- teperne? BAKAI Mért mondja ezt? IBI Mintha én egy kurva volnék. BAKAI Jaj. Csak fiatal. IBI Fiatal kurva. BAKAI Ibi... (közelít A szerelem nincs egymagában ... Be van ágyazva a korba, a társadalomba. Én komolyan gondolkodom. Nekünk múltunk van. Nyomor, küszködés. Nekünk még nem volt autónk ... IBI Nekem sincs. BAKAI Nekünk nem volt semmink. Én még mindig úgy képzelem el két ember találkozását... IBI Elképzeli, (iszik) BAKAI Ibi! (fölrántja a helyéről, a pohár messze repül) Én azt szeretném, ha mindenestől megértene. IBI (kibontakozik) Ügy látszik, hiába igyekszem. BAKAI Ibi! IBI Vegyem le a szoknyámat? BAKAI Mért mondja ezt? IBI Még mit csináljak? Kínáljam föl magam? Hallgassam a féltékenykedését? Ezt is a múltjából hozta? Kié voltam, mért járok be Csiszárhoz, lefeküdtem-e vele, szájon csókolt-e? (utánoz) Mi nagyon sokat szenvedtünk. Mi új társadalmat építettünk. Maguknak túl jól megy a soruk. Azt nézik, hol felehessenek le. Mi még érezzük a háború szelét. Maguk még gyerekek. Fotel van a seggük alatt... Maguk linkek. Maguk csak henyélni akarnak... Maguk azt se tudják, mi az Intemacionálé ... Maguk senkik ... Maguk beleültek a készbe, amit mi ön- feláldozóan teremtettünk. Maguk azt se tudják, mi az, Magyarország ... Maguknak csak a pénzen jár az eszük... Mi! Bezzeg mi! Mi megszenvedtük a magunkét ! Minekünk cserzett a bőrünk! Mi tanyán nőttünk fel! Mi bezzeg úgy kupor- gattuk össze a filléreinket egy málnaszörpre! Mi szegények voltunk! Mi vagyunk a szegénység arisztokratái! Mi tiszták vagyunk, ártatlanok! Mi nehezen vegyülünk ezzel a fiatal söpredékkel! Minekünk meg kellett küzdenünk egy lakásért! Mi megteremtettük a múltunkat ! Mi összeszorított foggal csókolózunk! Mi csikorgunk! Mi valódi emberek vagyunk! (Bakai elkapja, a priccsre dönti. Ibi ka- pálódzik. Dulakodnak. Ibi fölugrik, kikulcsolja az ajtót) De izélni, azt akarnak!... (Sötét) (Iroda előtere. Irodista, Anya, Nevelőapa) IRODISTA Nem lehet bemenni. ANYA De mért? Látogatás van! IRODISTA Ez egy vadbarom. NEVELŐAPA Vadbarom. Ugye, mondtam, Ágikám. ANYA De mi csak öt percre jöttünk. IRODISTA Ez nem ismer kegyelmet. NEVELŐAPA Nem ismer kegyelmet. Ugye, mondtam. IRODISTA Azt hiszi, van előtte ember? Senki. Isten sincs. NEVELŐAPA Látod, isten sincs. Ugye mondtam, Ágikám. Ne haragudjon ... hoztunk egy kis bort... (demizsont vesz elő) Hazai, elsőrangú. ANYA Lajos, azt nem az őrmesternek hoztad? NEVELŐAPA Dehogy hoztam az őrmesternek. Látja. Ilyeneket mond. Ennek hoztam, ennek a katonának. Rakja csak el... IRODISTA De nem .. . NEVELŐAPA Rakja csak el. Maga igazán megérdemli. (Irodista elrakja a demizsont) Kieszközölné? IRODISTA Mit? ANYA Hogy láthassuk, öt percre. IRODISTA Nem fogja megengedni. ANYA De mért? Nem lehet ilyen kegyetlen! NEVELŐAPA Nem lehet! Hallod! ANYA Mégis, ha maga megpróbálná ... IRODISTA Ordítani fog. NEVELŐAPA Ordítani fog. Mondtam, Ágikám. Ez katonaság. ANYA De mért pikkel rá? Olyan rendes gyerek. IRODISTA Ez mindenkire pikkel. NEVELŐAPA Hallod? Ez mindenkire pikkel. Mondtam. (Irodistához) Csak ... megérti, biztosan ... Én ezért a gyerekért mindent megtennék. Nem az enyém. Maga segíthetne rajtunk. Már nem tu26
