Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Simonffy András: Dukai Takách Judit: Az én képem (esszé)

vette, hogy nem sajnálta a csekély munkácskát lenyomtattatni. Nékem is 100 nyomtatványt küldött. Én azokból küldöttem gróf Festetioh György őexcellenciájának s ő oly baziafiúi buzgósággal fogadta, hogy tüstént levelet íra hozzám, melyben személyes esméretségemet kívánta s Keszthelyre meghívott. Szeptember elején tehát megtettem udvarlásomat /a grófi háznál, s leereszkedett szíves barátsággal fogadtattam . .

Illetve: „fogadtattunk, Édesapámmal együtt”, mint azt más forrásokból tudjuk. Judit e levelében megörökíti a Helikoni Ünnepségek ötletének fogantatását is: „Megkívánta fogadásomat, hogy a Georgikonba elmegyek fát ültetni, mely ünnepre — úgymond — invitálni fogja Berzsenyit és Himfyt (Kisfaludy Sándort) s azt a helyet Magyar Helrconnak nevezi.”

Szüret után pedig áthajóznak a Balatonon, s Berzsenyi Nifcláján mulatják magukat. A kör tehát bezárul: ez évben, 1815-ben születik meg Berzsenyi Dukai Takách Judithoz írott episztolája is, ez a világirodalmi érvényű nagy vers. Akihez szól, az immár költőnővé avatva, s e pillanatban úgy tűnhet, hogy kedvéért határozza el magát Festetich a Helikoni Ünnepségek megrendezésére. (Nemhiába kerengenék máig a pletykák a gróf és a nemeskisasszony idilljérői. Csak hát... Festetich éppen hatvan éves és beteg már 1815-ben.)

A Georgikon-iskola modellje szerint Dukai Takách István által építtetett dukai majorság gazdasági épületei állnak s szolgálnak ma is. (Különbeállós fedett marhaistállók itatóasatornával, etetőkosarafckal stb.).

Nem csoda hát, ha a dukai költőnő munkásságában korszakhatár a Wes- selényi-látogatás: jóindulatú apák, paptanárok, verselgető barátnék kara helyett immár kora megújuló személyiségének legprogresszívebb, legsodróbb áramlatába kerül, Duka neve ráíródik a magyar irodalom földrajzi atlaszára, köteles megállóhely lesz a kor nagyságai számára, Berzsenyi komoly érdeklődése is feléje fordul, Kazinczy válaszra méltatja, a Helikonon huszonegy évesen, nőiessége teljében valóban ott ragyog a féltékeny poétánék koszorújának legszebb gyémántjaként.

Ám csak egy pillanat ez, röpke s szinte valószínűtlen találkozások az idők sodrában, kivételes felvillanások, kivételes emberek számára.

Wesselényit, Kazinczyt, Berzsenyit s a többieket is másképp látjuk, másképp kell látnunk e jelenségnek a fényében, e nemes érzelmű, felvilágosult, korát jóval megelőző, egyenrangú, huszadik századra érett modern (kis)asszony őket is megérintő sorsának tükrében. Házasságával utána nyúlt az alig ébredező XIX. század, gazdaasszonnyá, gyermekszülővé, gyermektemetővé tette Dukai Takách Juditot, hanyatló korszakának néhány nagyszerű versét adva hozzá indulása s tündöklése éveihez, a szárnyasoltár harmadik képsoraként.

Patthy Istvánnal kötött második, modern polgári házassága, a révbe érkezett szerelem és érzés évei; már a halál előszobáját jelentették. Kihúnyt, s eltűnt Dukai Takách Judit emléke is. A századzáró, számvető nekibuzdulás 1909-ben Vadász Nándor gondozásában felszínre lökte még verseit, igen kis példányszámban, mára szinte elérhetetlenül. Üjabb háromnegyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy halála 150. évfordulóján kézbe vehessük válogatott költeményeinek kötetét.

Kiadó nem vállalkozott rá — Sárvár város tanácsáé az érdem, Papp Jánosé a válogatás és szerkesztés kitűnő munkája, Petőcz Károlyé és a gyomai Kner nyomdáé a remekbe készült bibliofil kiadás.

313