Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Kiss Anna: Az azonosság (vers)
SZEPESI ATTILA A lámpagyújtogató őszi estén ha csillag se gyúl és csiganyálkás ködbe bújnak a görbe fenyők elindul a vén lámpagyújtogató a villanypóznákat megzörgeti vasbotjával minden ajtón bekopogtat vihognak benn a' dudára-hízó lányok s hogy lép tovább a tán tori öreg fütyörész gondtalan mit neki ősz vagy őszre tél nem .az ő vasbotjától lobognak fönn a lámpák fekete kutyák szelíden csaholnak utána bíztatja is őket: csak vicsorogjatok loboncos vén .kutyákok ujjával ákombákomot irkái a levegőre útrakelő hajót meg zugkocsmák veres cégéreit s ajtó ha csapódik mögötte meg se fordul csak dudorász egy könnyű dalt magában Csavargó-dal fekete az arcod hová igyekszel fehéredik szakállad körötted a vásár peremén hitek asszonyok álmok és birodalmak csereberéje kutyák vonítanák emberi lárvák nyüszítenek harsog a trombitaszó s aki az álcák közt hiába válogat már nem emlékszik a tengeri szélre a harangok szavára önárnyékába botlik is ha dünnyög is már nem a csavargók énekét nem a tüzet-kiáltók énekét nem a szárnyúikat rongyofcba-rej tő kamaszok énekét dudorássza hiszi a kóklerek kalapjából érte száll a füst érte a bölcsek meredt pusmogása a vattacukor meg a korbács 305
