Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)

világon. Mi főzhetnénk a bableveseinket, díszíthetnénk a lakást... CSISZÁR Csecsebecse. Tudom. Azt érte­nétek. A csecsebecse nem jó semmire ... Elaltatnátok (akadozva) elaltatnátok az igazságot... Nektek minden jó. Egy bableves, és aranykarkötő. Néhány szí­nes bugyi. Ha rajtatok állna, sehova se menne a világ. Hu, de utállak titeket! Nektek minden igazságtalanság megfelel. Csak ne legyen zűr. Egy kis gyerek, egy kis sajt, és kész az emberiség történel­me ... IBI Mi nem akarunk történelmet csi­nálni. CSISZÁR Akartok, vagy nem akartok, de fogtok! Legalábbis, te. Megmond­tam... (előre hajtja a fejét) IBI Te már ne mondj meg semmit. CSISZÁR Pedig még van egy-két sza­vam ... a történelemhez ... kiszolgálta­tottság .. . Eleinte én is úgy képzeltem ... Vannak okosak, erősek, tapasztaltak ... (alig forog a nyelve), azok majd segíte­nek bennünket... segítik, hogy megért­sük ... Egy nagy megértésben ... Meg­érthessük ... Dögök. Korbáccsal a kezük­ben. Ez a nagy megértés... A történe­lem ... ifjabb és idősebb nemzedékek ... gyülekezőhelye ... Gyülevész banda ... (Tiszt jelenik meg) TISZT Csiszár. Ki a gyülevész banda? (Csiszár föltámolyog, de tartja magát, vigyázzban) CSISZÁR Százados bajtárs ... Lejárt a kimenőm. Jelentem ... elbúcsúzom ... TISZT Ideje. CSISZÁR Köszönöm. Ibi, drágám ... (át­öleli Ibit) Siess haza. Százados bajtárs, ne haragudjon. Volt már szerelmes? Bo­csánat ... TISZT A szerelemnek is van határa. Tér­jen nyugovóra. Míg nem késő. (elmegy) CSISZÁR Látod ... (imbolyog) Ez most följelent. Ismerem! Kimért, finom, nem vág dutyiba, csak följelent. Mért? ö is bevághatna! Nem. Majd bevágat!. Nem ott sül el a fegyver, ahová irányozzuk! ö a haver. Az ártatlan. Mert már följebb van, semhogy el lehessen érni! IBI Elég volt! (suttogva) Itt bolyongjak egy kaszárnyában, amíg ki nem rúgnak? Szedd össze magad! Mindig ilyen voltál! Lajos bácsi is kiteheti érted a lelkét, te csak packázol vele. Menj a fenébe! CSISZÁR Ó, a Lajos tata! Nem rossz! Befeküdt anya ágyába... IBI Fogd be a szád! CSISZÁR Hát nem így van? Dédelgetett minket! Kisfiam ... Szegény anya ... Kis búbosbankám! (átöleli Ibit) Egyszer majd téged is ... IBI (pofoncsapja) Részeg vagy. CSISZÁR Mért? Be van osztva. Lajos tata szereti az ő magára maradott csi­béit. Szereti a Bélust... szereti az Ibikét, ribikét... (Ibi megrázza) Emlékszel? Karácsony volt... Mi még nem tudtuk, mi a magyarok istene ... IBI Milyen magyarok istene? CSISZÁR Jaj... Beállított. Az öreg téesz- papa. Pulykaleves, pulykahús ... Lássuk, mily nagyot hazudsz! IBI Nem emlékszem. CSISZÁR Jó. Nem emlékszel. Te semmi­re sem emlékszel. A nők semmire sem emlékeznek. Aranycsákót kaptam... Fé­nyes kardot. Te meg köldökből síró ba­bát ... Nyá ... Nyá .. Szegény anya meg csak vöröslött, mint a pattanóbogár. Da­dogott! Arra sem emlékszel? — Ez lesz a ti apátok! Lajos tata! IBI Szevasz! El kell mennem. CSISZÁR Aranyom... Aranycsilla­gom. .. (Bakai jön) BAKAI Na, megérkezett, Csiszár? CSISZÁR (vigyázzba mered) Őrmester baj társ ... BAKAI Meg kell mondanom, nem lel­kesedek a félholt katonákért... CSISZÁR Nem fog előfordulni... BAKAI Ej-ej, az istenit... Tudja, hogy bevághatnám magát a sittre? CSISZÁR őrmester bajtárs ... A szere­lem! Nagyon szégyellem magam... Nem mertem elengedni... Nagyon késő van. BAKAI (órájára néz) Nagyon. Utolsó perc. CSISZÁR Egy kis bocsánat... Tűnök is el. Kérni szerettem volna valamit, őr­mester bajtárs ... BAKAI Kérjen csak, ha még kérni tud. CSISZÁR Nem akarok sittre menni! BAKAI Na, jó ... jó .. Mit akar? CSISZÁR Féltem. Féltem ezt a lányt! BAKAI Olyan félénk ez a lány? IBI Dehogy vagyok félénk! CSISZÁR Ne hallgasson rá. Nagyszájú! Ilyenkor nagyszájú! Nekivágni az éjsza­kának! Én már itthon vagyok. De ő! Azt hiszi, a szerelem pótol mindent. Meg ké­ne hajolnom előtte, (letérdel, megcsókol­ja a lány lábát) Mindenre elszánt. (Ibi 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom