Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Fehér Erzsébet: A "szintetikus irodalom" első fokozata (tanulmány)

1 „Ez éjszakán sok vágynak lettem viselése

'l s iszákom tátott szájjal veszti el a múltat...

' Szemembe új szín és új zene zendül

\ s mi tegnap volt: mind messze, messze sír...”

(zár óv er s)

A kötet megjelenése után néhány hónap múlva megindul. JL Tett, a magyar ak- tivizmus első folyóirata, azzal a céllal, hogy az új művészetet a háború utáni emberformáló feladataira előkészítse.

Elemzésem végére érve az alábbiakban összegzem a belőle levonható tanulságokat:

1) Az Éposz Wagner maszkjában című Kassák-kötet művészi tapasztalata alapozta meg az induló aktivizmus költészetelméletét. Elemzés igazolja a költő Szintetikus irodalom címen 1916-ban tartott előadásának azon kitételét, mely szerint az új irányzat irodalma „nem gyökértelen divat”, hanem az előttük járó irodalom „egyenes és törvényszerű továbbfejlesztése”.

2) Kassák könyve bizonyítja, hogy indulásakor nem „preavantgarde”, hanem „hagyományosabb” eljárásokat vett át: a kortársi költészet artisztikus eszközeit éppúgy, mint az egyetemes irodalom klasszikus formáit — igaz, ez utóbbit jórészt a modern irodalom széleskörű világir oda lm í tájékozódása közvetítette számára. Költői fejlődése .a Nyugat közvetlen folytatásának látszik, de ugyanakkor párhuzamos is vele. Kassák példája mutatja, hogy a Iklasszikus avantgarde korai szakaszában éppúgy különböző művészi tendenciák összetorlódásával kell számolnunk, mint a Nyugat-mozgalom esetében. Az irodalmi fejlődés tehát az avantgarde oldaláról nézve is folyamatosnak látszik.

3) Kassák legfőbb újítása a hagyományos elemek sajátos elrendezésével és át- funkcionálásával kialakított új szintetikus műfaji szerkezet. Az avantgarde eposz több műnem és műfaj szintézise; legnagyobb arányú a különböző jellegű Tírai formák részvétele a kompozícióban. A lírai „modulok” mozgékonyságuknál fogva alkalmasak egy többrétegű szerkezet fölépítésére; a szimultán élmények visszaadására; a polifónia és térszerűség kifejezésére; heterogén elemek, különböző valóságsíkok keverésére; a folytonosság és szakadás plasztikus ábrázolására. Kassák az Eposz Wagner maszkjában című első verseskötetében kísérletezte ki ezt az epikus építkezési módot, ezért későbbi eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal a madarak kirepülnek, 1921) ősformájának tekinthető. A művészi technika kezelési módját illetően eljárása igazolja Tihyanov fejlődéselméletét, aki szerint „a műfaj áthelyezések útján fejlődik”, ez pedig „nem egyenes, hanem tört vonallal jellemezhető”, valamint hogy „az új forrna lényege az új konstrukciós elv”.

A fentiekből következik, hogy Kassák Lajos művészetét illetően hagyomány- ellenességről és formabontásról beszélni megalapozatlannak és indokolatlannak látszik.

269