Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
azonban Kassáknak olyan alkotó tevékenységre volt szüksége, mely társadalmi-történelmi illúziók nélkül is fegyelemmel, konstruktív lehetőségekkel bíztatott. A képzőművészeti gyakorlathoz, a konstruktivizmus kassáki változatához, a képarchitektúrához teszik meg az első közvetett lépéseket a Képversek (18. vers), a Képköltemény — ezek a szintézisre törekvő, elméletileg elhibázott produkciók, valamint a Ma Képeskönyv címmel megjelent vizuális szöveg- és ábragyűjtemény. Ha túlzás is, hogy Kassákban 1921-22 táján „magát az írót váltja a képzőművész”, Vadas Józsefnek abban tökéletesen igaza van, hogy a konstruktivizmus — kezdetben dadaista megnyilatkozásokat is magával sodró, majd egyre inkább absztrakttá váló — térhódítása a képzőművészi ambíciókat, az irodalomból ki-kilépő konstruktőr hajlamokat erősíti föl híveiben. „Emlékszem rá — írja jó évtizeddel később az Anyám címére egyik levelében az író —, az optikai beszéd társadalmi jelentőségéről mennyit vitatkoztunk tíz-tizenöt év előtti írók és festők Bécs- ben, Prágában, Berlinben és Párizsban. Szent hitünk és érvek légióival alátámasztott meggyőződésünk volt, hogy kulturfejlődésünk vonala hirtelen kitérővel az akusztika területéről az optika területére kanyarodott.” Arról már nem is beszélve, hogy az idegen nyelvi közegben mennyivel inspirálóbban hathattak Kassákra az egyetemesebb jelentésű, a látványt előtérbe helyező scripto-vizuális törekvések! Nem csoda hát, hogy a számozott költeményekkel egyidőben már megjelenik a Mában az első konstruktivista szellemű cikk, Adolf Behne Művészet és társadalom című írása, mely az üvegarchitektúrát hirdeti meg a jövő egyik nagy művészeteként. A következő számban a holland aktivista-csoport a „rend és harmónia” követelményét hangsúlyozza a proletárság művészetében, Erich Mühsam pedig az új izmus meggyőződésével a szellemi és a fizikai munka közötti különbséget utasítja el (Az intellektuellek). A magyar tábor útkeresését, a Mában is gyökeret verő szintézisigényt a mozgalom legjelentősebb bécsi teoretikusa, a kezdetben Mátyás Péter néven publikáló Kállai Ernő fogalmazza meg elsőként Üj művészet című tanulmányában. Írása félreérthetetlenül a konstruktivista eszményt szuggerálja, mikor az izmusok történetén végigtekintve leszögezi: ,,az expresszionizmus meghalt”, s a jövő művészetét az első geometrikus irányzat, a kubizmus továbbvitelében sejti: „A kubizmus... — írja — elvont, szigorúan konstruktív síkszerűségbe jutott. Utat teremtett a metafizikáját és illúzióját vesztett, de technikájában, civilizációjában feltartóztathatatlanul progresszív huszadik század stílusának”. Szelleme ott érződik Moholy-Nagy és Kassák első geometrikus kísérletein, melyekre már megszületésük pillanatában értőn reagál. Kassák vizuális versei dadaizmus és konstruktivizmus, költészet és képzőművészet határmezsgyéjén mozognak tehát, s a képzőművészeti tevékenységbe kezdő alkotó aspektusából valóban „a költő és a festő között a képkölteményeket író Kassák teremt kapcsolatot” (Vadas József). Vizuális kísérletei ott válnak el a korabeli magyar awantgarde hasonló törekvéseitől, hogy dadaista szövegeivel párhuzamosan megjelennek mechano-architekturális kompozíciói, majd kép- és szókollázsai, az átmenetiségnek ezek a sajátos műfajai. A kubista piktúra gyakorlatához hasonlóan váltakozó hangsúlyokkal kerülnek műveiben egymás mellé vizuális és verbális elemek, s „a költő-festő számára — Passuth Krisztinát idézve — a kollázsok szövegtöredékeiben, az ábrázolások elszórt betűdarabjaiban benne rejlik ennek a különös, valóban kettős kifejezési formának a varázsa”. Ha a számozott darabokban súllyal a dadaista attitűd nyilatkozott meg, egy másik Képköltemény és a Tipográfia már határozott konstruktivista vonásokat mutat. Előző „Romboljatok, hogy építhessetek és építsetek, hogy győzhessetek” felirata iaz irányzat kassáki jelmondataként is megállná helyét, a szöveg vizuális elrendezése ennek megfelelően a korábbi lírai görbületek helyett a mértaniság racionális vonalakkal építkező rendjét hangsúlyozza. A kétféle ihlet találkozása pillanatnyi, s hosszabb távon alkotói zsákutca is egyben. A vers tartalmát látványszerűen hangsúlyozó módszerekről az önarckép — háttérrel emlékező soraiban maga a költő vallja, hogy „ezek a technikai fogások nem szabadabbá, hanem kötöttebbé, nehezebben megközelíthetővé teszik a művet”. Ez a felismerés bújkálhatott benne már Récsben is, mikor 250
