Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)

étikai eszközét a vonagló ország víziójának megidézésébe fogja, a mérlegelő-értékelő alapállást a „mindenki megkezdte az önmaga igénytelen lenyelését” szemléletébe futtatja. A mű zaklatottsága, a vívódó költői állapot azonban nemcsak ellentmondások sorozatának megteremtője, hanem éppen akkor, mikor „az ország egyre lejjebb csúszott az elítéltek lejtőjén” — az irracionálist legyűrő hitnek, a mindent újra kezdeni gondolatának is életre hívója. Ennek a hitnek az öregasszony szimbolikusan nagyított, messianisztikus eszménnyel átitatott alakja a fő hordozója. Az anyai szeretetbe kapaszkodás fokozatosan egyetemes horizontot kap a műben, törékenysége és jósága a haza fogalmává tágul, köréje sűrűsödik a reménytelen idők minden illúziója. A forradalom évfordulójának nagy temetési jelenete, a mű him- nikus lezárása, a Fiatal munkás ódájának újra zengő szólamai az eseményeket mélyen megszenvedő költő-ideológus Kassák etikai hitelének, elkötelezett történelmi jelenlétének példázatai — csak innen kiindulva képzelhető el az eposz ellentmondásoktól terhes ideológiai vonulatának megközelítése, ez lehet a végkövetkeztetések alapja.

„A Máglyák énekelnek azonban mindenek felett költői mű — figyelmeztet Bori Imre —, s nemcsak politikai-ideológiai, hanem költői vetületei ás vannak.” A Kas- sák-versekre jellemző konstruktivitás hiányát és az ideológiai ellentmondások jelenlétét az alkotás poétikai vetülete erősen megszenvedi. Ezért jegyezheti meg találóan Rónay György, hogy az eposznak „minden tudatossága és aktivitása ellenére is, legmélyebb és legáltalánosabb élménye mégiscsak valamiféle sodortatás, ártól vitetés, célját nem, vagy legalábbis nem pontosan látó jövés-menés volt.” A mű belső feszültsége és a vállalkozás eposzi ereje ugyanakkor bő költői lehetőségeket terem. Kassáknak az események iramát növelő, de a háttért is állandóan sejtető merész vágásokkal, a gyorsan váltakozó szituációkra különféleképpen reagálók szimultán sokszorozásával, a nyelvi formák uralkodó expresszivitásával sikerül megidéznie a történelemnek ezt a mozgalmas — fényes és tragikus — szakaszát. A film jelenítő eszközeihez kerül ezzel közel Kassák műve. Az asszociációk, lírai szituációk szimultán egymásmellettisége, a vágások iramot diktáló technikája mélységében és folyamatálban rögzítik egyszerre a történelmi időt, s a mű fő poétikai jellemzőjévé válnak. Ez a dinamizmus elválaszthatatlan a Máglyák énekelnek expresszionista ihletettségétől, a kimeríthetetlen nyelvi leleménytől, a képi tobzódástól, mely maga is „történetmozzanattá van alakítva, cselekménnyé és így... a kép is átveszi az elbeszélés rapszódikus és dinamikus lüktetését” (Hevesy Iván).

Kassák kép-technikája nem sokat változott az Eposz Wagner maszkjában kötet alakításai óta. Továbbra is a dinamikus, expresszív igehasználat és az elvont fogalmak materializálása a megjelenítés fő eszközei. Legfeljebb az arányok tolódtak el, a mű felhasználta a pálya későbbi alakulásának eredményeit is — elmarad a képek avantgarde előttről hozott eklekticizmusa, fel-feltűnik a konstruktivitás fegyelmező ereje, megmártóznak a részletek a forradalmi ódák hevületében, megképződik az expresszionista rnanír. A mű fogyatékosságának másik forrása — a szerkezeti hiányosságok mellett — épp az expresszionizmus túlhajtása, a zsúfoltság, a novellákból is jól ismert spekulatív képiség. Némely részletnél a mű esztétikai megítélésében — a kivételes irodalomtörténeti jelentőséget nem feledve — hajlamosak vagyunk Komlós Aladár nagyszerű észrevételét követni, aki így ír 1926-os, Az új magyar líra című kötetében: „Tagadhatatlan, Kassák nyelve sehol sem virít úgy, mint ebben a könyvben ... De éppen ez az állandó felajzottság, ez a modulációk nélküli, egyforma hangmagasság, a mondatoknak szerkezetben, sőt szinte terjedelemben is körülbelül egyenlő volta fárasztóan hat. Részletekben csupa gyöngyszem ez a könyv, de egészében sivatag. Gyöngyszem-sivatag ...”

Az említett röpiratok és a Máglyák énkelnek hömpölygő víziói mélyen ülő kudarcélményt jeleznek tehát, s egy markáns művészi-ideológiai átalakulás lehetőségeit vetítik előre. Kassák nemcsak hazájából szakad ki, de kiábrándultsága is közel került a nyugati avantgarde hangulatához. A forradalom reményeinek szerte- foszlásával azt a történelmi optimizmusát veszítette el, mely sokáig alapvetően elkülönítette őt a nyugati mozgalmaktól. Természetes hát, hogy Bécsben a dadaista szólamok, a szürrealisztikus víziók realitásokat elutasító asszociációi vonzzák elő246