Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kenéz Ferenc: A hollywodi temető (vers)
Meg lehet élni abból, hogy valami volt itt, még ha nem is tudni, hogy mondjuk mi lesz most kedden, tükörbe ütött fejjel állunk, s az életvize szétdűlt üvegekben. Hollywood már borostyánban. S akit még megtűr e látvány-város, csak azért tűr meg, hogy szerepeljen hogy az ajtókat nyissa-csükja, s hogy víz legyen a ketrecekben, ha Hollywood már borostyánban, azok előtt, kik itt maradtak, oroszlánná omolva, nyállá verve, szopizza békén zugipiáját a löborotvált sarki medve. Hollywood már borostyánban. Fontosak voltak mind, míg ének és szellem volt a tereken, amíg a sztárok lelkesedtek e pappondekiliihegyeken. Hollywood már borostyánban. Míg váratlan ki nem derült, hogy valami nincs rendben a vérrel, hagy nájlon-pungákból hull alá, banis lyukakból s özönével. Hollywood már borostyánban. Hát valahol itt történt a vétek. Aztán már hiába álltak fel a sztárok. Az aranyköd sírok fölött ragyog, másként játszák már a világot. Hollywood már borostyánban. Akik a fénykort jelképezték, szerepeiket eljátszották. Akár élnek, akár nem élnek, múltjuk teszi ki jellemük nagyját. Hollywood miár borostyánban. Képeik ott vannak kiakasztva színi-iskolákban., rózsaszínben, s a jótanulók majd megtanulják hogyan játszák el, ami nincsen. Hollywood már borostyánban.
