Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

methaphisicus-románban erről henyén, de pontosan jellemezve így beszél: „régesrég meg süketültünk az antimimeticus, antilogicus, antimethaphisicus, önmagát arrier-garde kutyabőrrel felnemesítő, nyelvtisztogató-csigázó-critisaló- kilúgozó-fosztogató-ronasoló,, visuaMs-phonikus-conoaptualis-multirnedialis-defe- kális mozgalmár szövegírás legnagyobb része iránt, sőt halálosan ráuntunk” s munkája közben néha üveges szemmel nézett a halotti asztalra; — vonalzót vett elő és fekete íténtával bekeretezte a papírlapot, majd apró, kalligrafikus, tisztán kivehető kézírással kitöltötte az üres helyet. CSÖND! CSÖND! CSÖND! 36 éves korában meghalt barátunk, szövetségesünk és fegyvertár- sunk GYULAY DOMOKOS — DE GENERE KAPLONY —, ko­runknak egyik legjelentősebb magyar ingineure-ja. Tünékeny, bó­dult és felszínes volt az öröm, amely a folyt évben megvígasz- tailá az ország lakóit, ezoterikus giccsnek hat ma már a hír, amely a gyógyulás hozsannájával süvített rónán és bércen, patvaron és ej-mi-a-kőn. Szellemünk localis meghatározottságú téveszméje, hogy itt megragadóbb és állandóbb a gyász érzete minden szűk­agyú örömködésnél, de hát itt mindig is a ,korlátozott autonó­mia’ spanyolcsizmáiban ropogtatjuk gopaikunkat, igazodva a min­denkori honi táncrendhez. Tovább aztán már nem manipulálva az amúgy is agyonmani- puilált agyakat, jelentjük, hogy a férfiú, ki nem díszágyon, de szét- trancsározva és merő testi összevisszaságban hlever iegy biüliárd- asztalból átalakított könyöklőn, önálló és suveren gondolkodásra serkentett, tervei, conceptiói meghatározó jelentőségűek a mai ma­gyar szerkezettanban. Fundamentális műve, merész oéljai és botor melléfogásai, nem egészen átfogó tisztánlátásai —• persze, persze! látásunk korlátozott és beszennyező! — kiegyensúlyozottá és inge­rültté tették egyszerre. Hivatalos elösmlenésben is volt része, amit nem egészen következetesen végigvitt, liberális, amiatt aztán a ra­dical gondolkodástól messze eső spiritualjával magyarázhatunk. Még megtűrt alakváltozata volt ő honi osirkefarmunknak. De hát vonulj magadba: légy több, mint irigy és kapzsi, ala­csony és földhözragadt, mohó, barbár, gyilkos, tolvaj, buta horda! Csönd legyen, éretlen ricsaj ne zavarja a halottak nyugalmát! Ez­zel a halállal is merénylet esett a szabadság ellen — újra elmé­lyült a lidércnyomás, amelytől menekülni szeretnénk. öngyilkos barátunk, fegyvertársunk testének eltakarítása e fo­lyó hó utolsó napján lesz a sebes-i öregtemető koporsósházából. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Amikor Némedi lelkész szemeit hunyorgatva, néha letéve a vázlatot, döb­benten olvasta a gyászjelentést, Fronius öregapám kihasználva a pillanatot, hogy vele most éppen senki sem törődik, az est folyamán először, székén 207

Next

/
Oldalképek
Tartalom