Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bella István: József Attila (vers)
DE HISZEN ÍGY IS TÖRTÉNT BETÖLTÖTTE A TÖRVÉNYT ÉS PARANCSRA VAGY ÖNKÉNT MEGCÁFOLTA AZ ÖNKÉNYT És rata tata csönd a városion a csönd a csönd végig a városon lovak láncok paták a városon lánctalpas csöndek át a városon a tratataita csöndek a városon át és végigámyak a városon a bal-jobb szájak át a városon a vonulások át a városon vonul vonul vonyít vonít a csönd Világ Világa! Mi lesz magával, ha irgalmatlan tank, davajgitár, utoakő, lámpavas, és ott marad egyedül, egymaga, szemközt a százféle, elvetélt halállal, azzal, hogy él, él, él, mert ver ,a szív, szíve, mert meghalni élni hagyták, és száz és száz testére csak ez az egyetlen ég borul, az az egyetlen Magyarország, az a maga álmodta szabad, emberi-éhség? De hiszen élni él még! És „Lődd le” „Kaszáld le!” „Tépd ki a.. Földön mászó egek •kitépett lábú fák, szétcsapott karral fekszenek, ragacsos-lódenkabát-pairk van dobva tetemükre, gombóccá gyűrt felhők, égő csillagok üszke, szétszéled akácos, nyíres, félholt, aki marad, fehér bádogbiléta, billeg a dögcédula-Nap. DE HISZEN ÍGY IS TÖRTÉNT BETÖLTÖTTE A TÖRVÉNYT ÉS PARANCSRA VAGY ÖNKÉNT MEGCÁFOLTA AZ ÖNKÉNYT Most dobja a kukába a maga elkékült testét a Keleti mögött az anyja, meg ne szülessék még egyszer, s ha mégis: fogával szaggatja széjjel kisded ütőerét egy másik, a fiatalkorúak börtönében, részeg ököllel verik hülyére fejét a szülei, Betlehem oda!, a jászolt az üresség leheli az üres égen át — s mégis? megszületik? megszületett már, Maga, lehet: a HATMILLIÄRDEGYEDIK?
