Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Újhold 86/1
dialógus korszakát. A megváltozott magyar valóság talaján állva, céljait a realitásokhoz mérve folytatott párbeszédet más vallásunkkal és más világnézetűekkel, miközben a 'katolikus kultúrát tárta a világ elé. Azt a hagyományt vállalta ezzel egy nagy történelmi fellélegzés után, amit jóval nehezebb körülmények között Possonyi László megalapozott és Sík Sándor átörökített. Ehhez csatlakozva a Vigília munkatársa lett többek között Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Szalatnai Rezső, Pomogáts Béla, Latinovits Zoltán, Bálint Sándor, Domokos Pál Péter és Erdélyi Zsuzsanna. A világi kultúra mellett pedig nem maradt el a hittudományi szakirodalom sem, mert már a hatvanas évektől olyan nemzetközi hírű teológusok a Vigilia munkatársai, mint Nyíri Tamás, Gál Ferenc és Szennay András. Nyíri filozófusként szerzett sokféle megbecsülést, nemrégen a Magyar Tudományos Akadémia ismerte el eredményeit. Gál Ferenc a Szentszék legbelső köréhez tartozó és tanácsadó szerepkört betöltő Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, írásaiban pedig úgy tud szólni a legelvontabb témákról is, hogy azt a hétköznapi olvasók is megértsék. Szennay András pannonhalmi főapát pedig a második vatikáni zsinat megújult szellemében értelmezi az egyház szerepét a mai világban. Rónay György hirtelen halála és Doromby Károly átmeneti vezetése után Hegyi Béla vette át a főszerkesztői tisztséget, ő ekkor már közel másfél évtizede belső munkatársként dolgozott a Vigíliánál, így ismerte az erkölcsi felelősséget, amit ezen a helyen vállalt. Munkásságával tudatosan erősítette a hívő értelmiség és a társadalom közötti bizalmat, következetesen vállalta a Vigilia fél évszázados nemes hagyományait. Szerkesztői munkamódszere volt, hogy egy-egy teljes számot szentelt a társadalmi párbeszéd céljainak. Ilyen volt a cigánykérdést taglaló szám, a keresztény—zsidó és a katolikus—protestáns közeledést elősegítő számok, de foglalkozott az etika és párbeszéd kapcsolatával, vagy különszámot szentelt Szabolcs-Szat- már megyének. Hegyi Béla volt az is, aki közel negyven év után újraindította a Vigilia könyvkiadását. Hogy igény van erre is, azt Pilinszky^János és Simone Weil hetek alatt elfogyott kötetei is bizonyítják. Hogy milyen intézménnyel gazdagodott a magyar kultúra a Vigíliával már rögtön az elindulás után, és milyen lehetőséget jelent ez ma is, az világosan megmutatkozik a kötetből, amely ötven év terméséből ad ízelítőt. A Vigilia az iránta megnyilvánuló állandó érdeklődés mellett sem áll irodalmi viták kereszttüzében. Amit vállal és amit elvégez, az teljesen egyértelmű, ötven esztendeje annak, hogy mindenki által járható hidat képez a magyar társadalom legfontosabb hídfői között. Nem zárkózik el senkitől, .hanem összeköt, közös nevezőre hoz más-más alapállású embereket. A Vigilia az eltelt fél évszázadban fenntartások nélkül vállalta a teljes magyar kultúrát így lett maga a Vigilia is a teljes magyar kultúra szerves és pótolhatatlan része. Ma teljes jogú partner a magyar szellemi életben. Az Űjhold évkönyv megjelenése irodalomtörténeti jelentőségű esemény. Parázs álvitákban és botrányokban bár dúskáló, de a valóban jelentős történések szempontjából oly szürke irodalmi életünkben keresve is alig találhatunk ehhez hasonlót. S minden túlzás nélkül megjósolható: a Lengyel Balázs főszerkesztésével irodalmunk egére visszatért Újhold fényében más képet fog mutatni irodalmunk éjszakai tája. Az Űjhold folyóirat 1946 és 1948 között jelent meg, negyedévente, a 3 év alatt összesen hétszer. A háború alatt és közvetlen utána jelentkező fiatal írók, költők, kritikusok — ma Üjhold-nemzedéknek tudjuk őket — nemzedéki orgánuma, saját HORKAY HÖRCHER FERENC 186 Újhold 8ó/i
