Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth István: Ecclesia Sancti Martini in Sabaria - jegyzetek egy két évszázados filológus-vita margójára
ban — tehát az esetleges jogviták eldöntésének alapjául szolgáló, s éppen ezért feltétlen hitelességet követelő részben! — már nem is említi meg azt, hanem helyette a hely élő, valóságos nevét, Ravazdot, adja meg. Rendkívül lényeges viszont az a tény, hogy a pannonhalmi birtokok eme legrészletesebb felsorolása mit sem tud a küszini alapítólevél „Pannónia” fogalmába belemagyarázni, s a pannonhalmi domb lábánál lokalizálni kívánt ilyen nevű községről. (Az itt szereplő „Jons sacer qui vo- catur caput Pannóniáé” semmiképp sem kapcsolható valamely falu-szerű településhez.)33 Az Albeus-féle összeírás tehát valóban Pannonhalma mellett említi Sabariát, adata azonban bizonyíthatóan Ravazdra vonatkozik, s végső fokon sem az ókori forrásokkal, sem a korábbi legendákkal ill. oklevelekkel nem áll kapcsolatban. Az adat elszigeteltségét csak fokozza az oklevél szövegének belső ellentmondása: a leíró részben igazán helyénvaló lett volna a pontos hely leírása, ott azonban még azzal az ecclesia Sancti Martini-val sem találkozunk, amelyet a fent bemutatott pápai oklevelek 1102 óta, tehát az Albeus-féle összeírást megelőző másfél századon át folyamatosan Sabariába helyeznek és Pannonhalma birtokaként tüntetnek fel. Ez a körülmény újabb bizonysága annak, hogy a pápai bullák Sabariája valóban az antik Savai iával, a mai Szombathellyel azonos, és semmi köze sincs sem Pannonhalma környékéhez, sem az Albeus-féle összeírás „dicitur”-ra\ gyöngített hitelességű Sabaria = Ravazd-jához. * Lássuk tehát, összefoglalóan, van-e valódi ellentmondás a Szent Márton születési helyére vonatkozó források között? fL Az ókori források mind a mai Szombathely elődeként ismert Savariáról beszélnek. 2. A középkori források közül az István legendák nem állítják ennek ellenkezőjét. 3. A pápai oklevelek Pannonhalma egy másutt nem adatolt birtokáról beszélnek, amely a Szombathelyen nem csupán jogosan feltételezhető, hanem bizonyosan létező Szent Márton egyházra vonatkozik. Szent Márton születési helyét pedig a Sulpicius Severus-féle adattal összhangban határozzák meg, s mit sem tudnak e Sabaria Pannonhalma környékével való esetleges kapcsolatáról. 4. A küszini alapítólevél, az István legenda megfelelő mondata alapján, nem egy Pannonhalma közelében fekvő ismeretlen helységről, hanem Magyarországról (Pannónia) beszél. 5. Az Albeus-féle összeírás Sabaria adata pedig egy igazolható téves névazonosítás, „analógiás utánképzés” eredménye, amelynek hitelességéről láthatóan maga az oklevél szerzője sem volt meggyőződve. Ilyen körülmények között ez az egyetlen adat nem szolgálhat messzemenő következtetések alapjául, hanem érdekes és jellemző legendáris elemként kezelendő. Ez pedig azt jelenti, hogy a kétszáz éves vita alapját képező források nem adnak vitára okot. (Ha valamit vitatni lehet, akkor az kizárólag a feltételezett szombat- helyi középkori Szent Márton egyház léte, ill. annak Pannonhalma által való birtoklása lehet. E kérdésben viszont — úgy tűnik — az 1102—1216 közötti folyamatos sorozatot alkotó birtok-összeírások meglehetősen egyértelmű, egymást erősítő adatsort képeznek.) A legendák és a pápai oklevelek adatai pontról-pontra egyeznek az ókori forrásokkal, hiszen valamennyi a Sulpicius Severus-féle vita beati Martini egyházilag kodifikált, széles körben elterjedt, vitára okot nem adó megállapítását ismétli meg. Hantvik püspök regényes ima-epizódja és a küszini alapítólevél félreérthető (vagy félreértett) három szava ezen az egységes képen semmit sem változtat. Ennek megfelelően egyet kell értenünk mindazokkal, akik a Szent Márton pannonhalmi születéséről írottakat a legendaképződés szép példájának tartották.' Csakhogy e legenda nem a középkorban született és nőtt nagyra, — hanem a vita kezdete óta eltelt kétszáz évben. 170
