Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
retek. De erre az ember csak később jön rá. Élete közepe táján. Hogy állni tudjon a forgószélben. Még ha nincs is forgószél. Az embernek ki kell alakítania magában valami rendet, belső erőt... hiába a legjobb orvos, művész, lakatos, tanár, ha nincs elég bátorsága. Életereje, úgy is mondhatnám. Ez egy titkozatos erő, nem lehet pontosan szavakban kifejezni. Azelőtt erkölcsnek mondták, gondolom. De ezt csak nehéz munkával, edzéssel lehet kialakítani. Pedig ez az élet lényege. Ezt kevesen látják előre. Legtöbbször csak akkor tapasztalják, ha nincs. Mi rongyemberek vagyunk. Mint a rongycsomó. IRODISTA (bejön, fővetéssel tiszteleg) őrmester baj társ ... BAKAI- Maga menjen ki. IRODISTA Igenis, őrmester bajtárs. (biccent, kimegy) CSISZÁR Nem hogy rongyemberek, műanyag-emberek. Valahogy így tudnám pontosabban kifejezni. Mindenünk megvan, a zsigereink, érrendszerünk, ideg- rendszerünk — de műanyagból, (kezével is magyaráz) Mintha nem valódi anyagból állanánk. Nem tudom, miért. Talán ilyen maga a század. Na, nem a katonai egységet, hanem az időegységet értem. Vagy a társadalom, (mintha valakit nagyon meg akarna győzni) Talán azért van így, mert mi is műanyagokat kaptunk mindig, műanyag zoknit, műanyag csokoládét, mélyhűtött lecsót. Készen. Vagy félig készen. Csak melegíteni kell. Így aztán nincs bennünk önállóság. Harcikedv? Így is mondhatnám. Belefekszünk a műanyagágyunkba, mint egy öntőformába. Ez eléggé borzalmas. Mintha igazából meg se születtünk volna. Mintha nem találnánk a helyünket. Lehet, hogy nincs is helyünk. De akkor is. Így csak lötyögünk. Mint üvegben a folyadék, mondhatnám így is. Sötét üvegben. Alig látszunk. Még az se nagyon látszik, hogy lötyögünk. Ja, igen. (hosszú csönd, Bakai megint dolgozni kezd, hosszasan iro- gál a rubrikákba) BAKAI Mióta van itt maga? CSISZÁR Tíz perce. BAKAI Nem most. CSISZÁR Fél éve. (hosszú csönd) BAKAI Melyik uszodába járt? CSISZÁR A Lukácsba. BAKAI Mint a művészek. Megvan még az a kabinos, akinek hiányzik az egyik lábujja? Nagyokat szokott szál tózni kora reggel. CSISZÁR Megvan. Bakai Ő is él. CSISZÁR Igen. BAKAI Mindnyájan élünk. CSISZÁR Ki hogy. BAKAI Igaz. Milyen igaz. Van most magának szeretője, Csiszár? CSISZÁR Nem tudom, őrmester bajtárs. BAKAI Akkor mit tud? CSISZÁR Semmit, őrmester bajtárs. BAKAI (fölkel, a mosdóhoz megy, kezet mos futólag, a törülközőbe túr) Kellene ide egy tükör, (bele akar nézni, aztán a barométer csillogásában meggusz- tálja az arcát) Nagy marha maga, Csiszár. CSISZÁR Nagy marha vagyok, őrmester bajtárs. BAKAI Üljön oda az íróasztalhoz. (Csiszár az asztalhoz ül) Csinálja. CSISZÁR (ügyesen leutánozza Bakait, aprólékosan, hosszan dolgozik, nyújtózik stb.) Maga mit áll itt? BAKAI Várok, tisztelettel. CSISZÁR Mire, Bakai? BAKAI Hogy megpukkadjon, uram. CSISZÁR Én nem tehetek a maguk nyomoráról, Bakai. BAKAI Azért kicsit tehet, uram. CSISZÁR Nem olyan hülyék maguk, mint mutatják. De nem is olyan okosak. Ha rajtam múlna, több szabadságot adnék, Bakai. Nos, nem csak kimenőt. De nem rajtam múlik. BAKAI Ne játssza az eszét, uram. Átlátunk mi a szitán. CSISZÁR (bölcsen maga elé nevet) Fáradt. vagyok. Szeretnék több megértést kicsiholni magamból, de nem megy. Nem lehet könnyű helyzetük. BAKAI Mégis irigyli. CSISZÁR Figyelem magukat, (közben ugyanazt a magatartást tanúsítja, mint az előzőekben Bakai, dolgozik stb.) Én ne figyelném? És sajnálom. BAKAI Sajnálja csak a jó édesanyját, uram. CSISZÁR Van most szeretője magának, Bakai ? BAKAI Van. Igen jóseggű, feszes kis csaj. Mondanom se kell, hogy eldédelgetem. De megvallom, ez nem tartozik magára. Megvallom, nem szeretem ezt a bi8
