Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Markó Béla: Himnusz a cinkéhez (vers)

verebekkel is lepaktáltam, őket magamhoz édesgettem, tudnak rólam, mert v.ain még remény, van még düh, van még szembefordulás, van még erkély, athova kilép az ember, s ahova berepül a cinke, talán még nincsen veszve semmi, keserű illatot fúj az erdő mifelénk, s mint kaptárban a méhek, csak függeszkednek a csillagok, ragyogjatok, ti drágák, míg itt vagyak, míg veletek vagyok, ragyogjatok! ragyogjatok, vagyok! vagyok! vagyak! vagyok?

148