Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Elek Tibor: "... a semmi szakadéka fölé fölépíthető a híd"? (Pozsonyi beszélgetés Grendel Lajossal) (interjú) - Szepesi Attila: Vakírás, Erdei szonáta, Felejtett utakon (versek)
SZEPESI ATTILA Vakírás szél a szárnnyal összecsendül mintha negyven év havazna néz a fákból rezzenetlen B-ornemiiisza Péter arca néz a fákból és falakból hunyt füzekre zöld szavakra harangbongás fékosikorgás utak (kánját visszahozza hába-ihuilló éji város tornya függ a kék habokra lovak habverője ballik perc a percet sokszorozza koboz pendüil mintha távol mintha négyszáz év havazna néz a fákból rezzenetlen Bornemisza Péter arca Erdei szonáta nagy csönd felé hol zúgnak benned görbe fák madártalan vizeikbe viaszaid jók ne fordulj vissza még minden kopácsolás egy titkos évszak itt egy fahíd diöndüi odébb egy vízienecske csordogál ne fordulj visisza még hisz úgysincs visszaút körötted gombszemű bolondos lények szertemásznak kígyók és szárnyas hangyák napfolton' elpihennek a csigák alagíútján ezüst hullám patakzik s hol minden kőnek arca van a szeirtebotló férgek nem felejtenek emlékszel minidre miég kóbor-iéfek-korodból a vadvizekre duihagászáirinyú vadmaidarakkal 1227
