Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)
ELEK TIBOR „... a semmi szakadéka fölé fölépíthető a híd”? (POZSONYI BESZÉLGETÉS GRENDEL LAJOSSAL) Az Irodalmi Szemle 1986/7-es számában Bohumil Hrabal magyarországi népszerűségének okait keresed. Az Irodalmi Szemle ugyanezen száma közöl egy kerekasztal-beszélgetést is, amelyben a csehszlovákiai magyar irodalom legismertebb alakjai elemzik regényeidet. Különféle híradásokból műveid szlovák, illetve francia fordításáról is értesülhettünk, tehát már magyar nyelvterületen kívül is számon tartják és elismerik művészetedet. Miben látod hazai és külföldi népszerűséged okait? Első oka az lehet, hogy minden híradás, amely a Magyarország határain kívül élő magyarokról érkezik, érdeklődésre tarthat számot Magyarországon. Nagyon sok olvasó azért vesz a kezébe egy-egy Erdélyben, Jugoszláviában vagy nálunk megjelent magyar könyvet, mert bizonyos információkra kíváncsi az ott élő magyar kisebbségről. Ebből a szempontból nézve a dolgokat, nem hiszem, hogy népszerűbb vagyok, mint sok más neves kollégám. Népszerűségről beszélni egyébként, azt hiszem, egy kicsit túlzás, mert aki a naprakész információkon túl mást is vár az irodalomtól, az már csak egy viszonylag szűk értelmiségi réteg. Pedig az is nagyon fontos, ha ugyan nem a legfontosabb, hogy ezeken az információkon túl mi mást tud még mondani az író ugyanannak az olvasónak. Mit értesz Te ezen a többleten? Egy minden részletében átgondolt, eredeti írói szemléletet, s az ennek megfelelő írói stratégiát, vagy ha úgy tetszik módszert, vagy ha így érthetőbb, formát. Ha tehát engem ma elsősorban — s nem elvonatkoztatva a kisebbségi identitás problémáitól — a személyiség válságának, az ember manipulálhatóságának és kiszolgáltatottságának a kérdése foglalkoztat, végső soron a szabadságé, akkor ez engem nem filozófusként foglalkoztat elsősorban, hanem íróként, s ha íróként foglalkoztat, akkor meg kell találnom azt a kifejezési módot, amely a temperamentumomnak és a gondolkodási módomnak a legjobban megfelel. Meg kell találnom a módját, hogy a valóságról való közvetlen információkat irodalmi-esztétikai információkká alakítsam. A 70-es évektől a magyarországi prózában egy már sokak által leírt és elemzett megújulási folyamat van kibontakozóban. Én úgy látom, hogy némi időbeli eltolódással és különböző mértékben ugyan, de nemzetiségi prózáinkban is hasonló tendenciák mutatkoznak. Értek-e valamilyen hatások ez irányból Téged? Hogyne, nagyon sok. Ráadásul a magyar próza ma nagyon jó. Nem akarok most felsorolásokba bocsátkozni, egyedül Mészöly Miklós nevét említeném meg, mert az ő prózája volt Az atléta halálával kezdődően és a Filmmel bezárólag a legmélyebb élményem a kortárs magyar irodalomban. A nemzetiségi sorsban élő kortársaid közül kikre figyelsz oda leginkább? Akiknek a műveihez hozzájutok .Mert nagyon kevés erdélyi vagy jugoszláviai magyar író könyve jut el hozzám. Ahhoz legalábbis kevés, hogy átfogó képem legyen az ő prózájukról. 1221
