Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Kenéz Ferenc: Kopogás, üzenet, Arc felfénylik (versek)
KENÉZ FERENC Kopogás, üzenet K. J. A.-nak Jöhetsz bármikor. Mehetsz bármikor. A homokóra méri a legiszonyatosabban az időt. Meg a ketyegő bomba. Nem a sorok szaporodó száma. S nem a marokban edroppanó poharaké. Ha gondolod, gyere be. Ha gondolod, eredj ed. Ebből a magasságból már csak a teljes szabadságra áhítozhatsz. S elbbői a szabadságból már csak a teljes magasságra. Ahol meg nem nyílhatnak, be nem csukódhatnak, senki előtt, a neivenincs mennyek. Ha gondolod, gyere be. Ha gondolod, eredj el. Ügy ülünk ebben a magasságban, mintha a legkisebb .széken ülnénk. Jól tudjuk, fölöttünk nincsen isten, mégis, kis sztamoMgurákat ereget alá valaki az égbőd. Ha gondolod, gyere be. Ha gondolod, eredj el. Ninics keményebb parancs, minit az elítélté. Hallgasd csak s tanulj: egy kopogás: „ételi” két kopogás: „akarok”. Gyere be, ülj ide. Jöhetsz bármikor. S bármikor elmehetsz. Alkar te, akár más: te vagy a kopogás, én meg az üzenet. 1207
