Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Mészöly Miklós: A párbeszéd elé (Huszonhárom év, Lábjegyzet a dialógushoz) (esszék)
AZ ÁPRILISI HOZZÁSZÓLÁSOM SZÖVEGE EZ VOLT: Kedves Barátóm, sajnos nem lőhetek jelen az elnökségi ülésein. Szeretném néhány pontban tisztázni, hogy több elnökségi, választmányi taggal való beszélgetés után magam hogyan látom a Szövetség helyzetét — és mi tehető még. Egyúttal számos írótársam hozzám érkezett véleményét is mérlegre tettem. 1. Az eddig követett vezetési módszer kockázatos mínuszokkal nem vált be. Tovább menni ezen az úton teljes erkölcsi hitelvesztés. 2. Legfőbb tanulság, hogy a Szövetséget illető ügyekben — az egyébként is törvényesen előírt — írásbeliséget kell kérni és igényelni. Enéükül érdemi kérést, kívánalmat, közlést stb. a Szövetség nem vehet figyelembe. 3. Az elnök és az Elnökség egyetlen tagja sem folytathat egymaga érdemi tárgyalást hatóságokkal olymódon, hogy bármire is elkötelezi magát azzal az ígérettel, hogy vállalja az Elnökség többi tagjának utólagos meggyőzését. Egy- személyűleg csak a közlés, kérés, kívánalom stb. közvetítésére jogosult bármelyik elnökségi tag. 4. Ha egy ügyet az Elnökség kivételesen fontosnak ítél, ne csak a Választmány véleményét kérje ki (választmányi gyűlés), hanem körlevél formájában ismertesse a problémát a teljes tagsággal, módot adva a levélbeli hozzászólásra. Utóbbiakat összegezze a Titkárság és ismertesse az Elnökséggel, a Választmánnyal. 5. A már megszavazott fcooptálást moist már vállalni kell, kiegészítve az alapszabályszerűen következő három tag behívásával. 6. Határozatban kell leszögezni, hogy az alapszabálysértő kooptálás nem a Szövetség elképzelése volt a válság enyhítésére, hanem egy kényszerhelyzet rendkívüli automatizmusának jobb híján vállalása, hogy a Szövetség léte, a Választmány és a Vezetőség szolidaritása megóvassék. Ennyiben morálisan tisztázottnak érezhetjük magunkat. Az eset azonban semmilyen precedensül nem szolgálhat a jövőre nézve. 7. A Vezetőség munka- és döntés-nehézségeinek megvitatására és feltárására minél előbb taggyűlést kell összehívni. 8. Az összeszűkült keretek között a Szövetség Igyekezzen az eddiginél bátrabban autonómnak érezni és tekinteni magát — .és minél dinamikusabb munkát végezni. A jogok csorbítása — egyidejűleg azzal, hogy a Vezetőség megválasztását a felügyeleti hatóság nem vétózta meg s látszatra tolerálta — a hozott intézkedések mégis félreérthetetlenül a Vezetőség és Választmány iránti hivatalos bizalmatlanságot voltak hivatva jelezni. Sőt, nem valamilyen szövetségi ténykedésre válaszul, hanem előlegezve a bizalmatlanságot, miután a jogcsorbító intézkedések meghozatala időpontjában az új Vezetőség gyakorlatilag még meg sem kezdte a működését. A mindennek ellenére posztján hagyott Vezetőség számára mindez indirekt ösztönzést is jelenthet, hogy a bizalommegvonásban pozitívumot is találjon: ha megszűkült keretek között is, de öntevékenyebben működjön és tervezzen. 9. Dolgozzon ki az Elnökség és a Választmány tervet irodalmi estek megszervezésére, méltó helyen, magasabb helyárakkal, rendszeresítve külföldi írók meghívását is, hogy mélyítsük a nemzetközi írótárs-kapcsolatot. Ha nincs szövetségi pénzkeret rá (elhelyezés stb.) a tagság segítségét kell kérni körlevélben. S egyben a tagságot is tájékoztassuk a tervekről, illetve tőlük is kérjünk ötleteket, javaslatokat a Szövetség munkájának bővítésére, színesítésére. 10. A ikülügyek kérdését újra fel kell vetni az illetékesek előtt. Ha negatív 1205
