Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Mészöly Miklós: A párbeszéd elé (Huszonhárom év, Lábjegyzet a dialógushoz) (esszék)
szabadság. S ezért femekHeW meg mim den (távolabbra iteikimitő (terv és elképzelés a saját struktúra kialakítására. Ami persze szintén rögös út s nem hoz azonmJal rekord-termést... A (lengyel és jugoszláv példa mutatja. De (talán több „elkerülhető rosszait” kerültek öl? Ha igen — legalábbis töprenghetünk. Mert az indefferentizmus gyökerei ide .is lenyúlnak. De most már csakugyan nem akarom tovább igénybe venni olvasói türelmedet. Az eddigit is köszönöm! Különben pokoli lusta és nehézkes levélíró vágyóik. De ez az eset más volt, — olyan zsiliphez nyúltál hozzá akaratlanul, ami, úgy látszik, nagyon is nyílni akart. Lehet, hogy ezek után még jobban megerősödött az érzésed „psziahiikai- lag is urbánus értelmiségi” miivoltomról, — ahogy meditálok pl. néhány nem „urbánus” dologról. De szeretném is, ha így lenne. A bőrünkből nem tudunk kibújni. És ez a jó. De a .bőrünket tágítani, az még jobb. Mikit szépíró, látszólag talán más tájakon veszkődöm, mint ami a fenti töprengések után várható volna. De ez csak látszat, remélem. Nincs két táj, csak emberi táj van. S hál’istem, sok ablak. Terézt* válóban más ablakból nézve értelmeztem, mint ahogy most néhány „rázós” kérdést. A napi, a politikai, a kézzelfogható aspektus mellett azonban mindig nyugtalanít a másik — az ellenkező. S a kettő egymásba játszik. Montaigne-nak igaza van: ha a hasfájásomról vagy egy sötét sarok még sötátabb érdektelenségéről, vagy a legforróbban időszerű közérdekről ■teljes odaadással és elmerültséggel írok és adok hírt: mindegyikből ki fog ütközni az egyetemes igazság. Terézt misztifikáltam? Vajon nem lehetséges, hogy (talán mégsem én, hanem ő saját magát, abban a másik jelentésében, ami csak azért ftűnik fel misz- tifikáltnak, mert nem annyira kézzel is fogható . . .? De ez már új passzus lenne. Csak még egyet. Egyszer azit olvastam Pascalról, hogy többek között szenvedélyesen .foglalkoztatta Párizs közlekedésének a megoldása, megjavítása — s talán tervezetet iís készített hozzá. Én ezt gyönyörűnek találom. Minden mást megelőzve megírni a Gondolatokat, a Provinchales-A i(kiJki a magáét) — és ugyanakkor a jó közlekedés problémájával is foglalkozni... A fölös energiából. Az eddiginél jobb „közlekedés” reményét adta nekem a leveled; s arra bízom rá a sajátomat is. Tisztelő barátsággal sokszor üdvözöl Mészöly Miklós Lábjegyzet a dialógushoz Az írószövetség áprilisi elnökségi ülésén — ahol a Szövetség lehetséges jövőjének kérdése került megvitatásra — nem lehettem jelen. Levélben küldtem el a hozzászólásomat. A Szerkesztőség azzal keresett meg hogy a várhatóan újra kezdődő megbeszélések előtt szívesen közölnék a rövid szöveget. S hogy fűzzem hozzá azt, amit öt hónap után jónak látok. Ha csakugyan úgy vélhető, hogy ez hozzájárul a nyílt, .kertelés nélküli beszédhez, nem tettem rosszül, hogy a levélmásolatot előkotortam. Mert valóban kotorni kellett — lévén az írónak nem elsődleges dolga, hogy efféle fogalmazványokon törje a fejét. Csupán köteles penzuma lehet, ha az ég borult. Hozzászólásom az áprilisban még friss dilemmák gyakorlati gondjára, nehézségére keresett megoldást. Nem volt több, mint megvitatásra szánt néhány szempont, meggondolás. Az elmúlt öt hónap szélcsendben telt el. Ami * A Magasiskola c. kisregényem nőalakja. (Μ. M.) 1199
