Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Jerzy Snopek: Jóslás a te idődről (kritika)
sem — elegendő. Csak a kritikus, sokoldalú bemutatás nyitja meg a lengyel „irodalmi piacot” a magyar költők számára. Remélem, hogy ez a recenzióban Italán rtúil hosszúinak tűnő, általános jellegű bevezető jelen esetben kellőképpen indokolt. Mint említettem ez az antológia a legutóbbi darabja azoknak a köteteknek, amelyek a mai magyar költők verseinek lengyel fordításait adják közre. Ám sajnos ez a kötet sem jelenthet áttörést. Épp ezért, úgy vélem, hasznos volt — mintegy az új antológia kapcsán — elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem csap át ez -esetben sem a mennyiség minőségbe. Vajon a magyar költészet, amire méltán büszkék a magyarok, arra ítéltetett, hogy a lengyel irodalomkritika szemében másodrendű legyen? A magyar versesköteteknak csupán az -lenne a funkciójuk, hogy megtudják belőlük, mit is írnak a magyarok? Egy magyar kötet miért ne lehetne igazi irodalmi esemény, inspiráció forrása más országok költői számára, kritikusok vitáinak tárgya? Természetesen nem arról van szó, hogy egymás után jelenjen meg egyik kötet a másik után; arra is ügyelni kell, hogy a megjelent könyvek ne a levegőben lógjanak, új -értékekkel gazdagítsák, egészítsék ki az előzőket. Most, miután elmondtam az új magyar költészeti antológiával kapcsolatos alapvető kétségeimet és aggodalmaimat — hogy a szerzők legnagyobb jóindulata ellenére sem válthatja be a hozzáfűzött reményekét ez a kötet sem — rátérek a könyv bemutatására. A Jóslás a. te idődről 36 olyan költő verseit tartalmazza, akiknek első kötete a II. világháború után jelent meg. A verséket egy Magyarországon élő lengyel költő, Konrad Sutarski válogatta. A magyar olvasókat talán érdekelni fogja, kik azok a magyar költők, akik szerepelnek az antológiáiban. Íme a névsor: Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Rákos Sándor, Kormos István, Nagy László, Lator László, Tornai József, Juhász Ferenc, Szécsi Margit, Fodor András, Garai Gábor, Csoóri Sándor, M«arsall Lásziló, Báskándi Géza, Kalász Márton, Ladányi Mihály, Bertók László, Csukás István, Orbán Ottó, Rat- kó József, Ágh István, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Kiss Annia, Bella István, Rózsa Endre, Utassy József, Veress Miklós, Kiss Benedek, Oravecz Imre, Petri György, Dohai Péter, Kovács István, Döbrentei Koméi, Tóth Erzsébet és Bari Károly. Sutarski, minit látjuk, megpróbálta bevenni a kötetbe a háború utáni elsőkötetes magyar költők valamennyi jelentősebb alakját. Ennek ellenére fölsorolhatnánk néhány hiányzó nevet, mint pl. a kötetben szereplő első nemzedék legidősebb képviselői közül Váci Mihályt, Csanádi Imrét és Takács Imrét. A fordításbk színvonala közepes; kevés az igazán jól sikerült műfordítás, gyenge viszont annál több van. A fordítók különösen a szabadversekkel birkóztak meg nehezen. Általában nincsenek tekintettel a vers zenei-intonációs rétegére, nemigen törekednek arra, hogy megkeressék e téren is a legmegfelelőbb lengyel nyelvi f-ormát. Az egyik ok talán az, hogy a fordítóknak (Sutarski-t és Netzet kivéve) nincs közvetlen kapcsolatuk az eredeti verssel, s nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki kizárólag a nyersfordítás alapján rá- érezzen a vers lényegére, hagy valakit megdhlessen egy filológiai fordítás. Ez a szerencsés ritka helyzet állt elő Tadeusz Nowak esetében, aki Nagy László és Csoóri Sándor néhány versét ültette át lengyelre. A Zsoltárok szerzője Nagy László és Csoóri verseiben a magáéhoz közel álló költői világra talált. Előfordul, mint pl. a Medvezsoltárban, hogy egy kicsit eltér az eredeti soroktól, de hű marad a vers szelleméhez. Rendkívül biztonságosan mozog Nagy László 1144
