Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Körner Éva: Derkovits Gyula (1894-1934): Gerendacipelők

A Gerendacipelők átmeneti mű a bécsi és az új nyitást hozó pesti korszak között. Embereit éppúgy leigázza a teher, mint a bécsi korszak alakjait. Mégis ez az erőfeszítés nem oly céltalan, mint azoké volt, a mozgás már nem emlékeztet a farkába harapó kígyó kilátástalan önmagába-fordulásához; a teher súlya még lenyűgözi őket, mozgásuk azonban egyenes és határozott. Még lefelé és balfelé fordulnak, ami mindnyájunk érzékelésében nagyon rossz irány, a zsákutcába vezető csődé. Azonban alig néhány hónap múlva az újpesti hajórakodási jelenetekben ez a meredek mozgás megfordul, most már optimisztikus és felfelé-célirányos, a képmező is nyugodtabb alakot ölt. Megindul az új építkezés, még tele ellentmondással, bizalmatlanul, visszafordulásokkal, mégis egy a realitásban elfogadható világ értelmezése.

A Gerendacipelőket papírra tussal festette Derkovits. A fekete-fehér kemény ellentéte, az indulatos ecsetvonások a mű hőfokát izzóvá fokozzák. Derkovitsnak időről-időre szüksége van rá, hogy a fekete-fehérrel szinte lecsupaszítsa és egyértel- műsítse témáját, a puszta vonallal karakterizálja alakjait. Derkovits munkásságában a rajz, a nyomtatott grafika — gondoljunk a Dózsa-sorozatra — nem alárendelt szerepű „nagy” műveihez, olaj- és temperaképeihez képest, hanem azokkal egyenértékű: bennük nyilvánul meg legtisztábban személyiségének szenvedélyessége.

1078