Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Ratkó József: Éjszaka, Idegen madár, Bűnjelként, Szolgálom én, Mária, Torkomig ér, Terzina a csőlakóról (versek)
Szolgálom én Szolgálom én a legnagyobb urat, gazdámat, e kétlaki népet, aki éjfélkor jár hazia, mint a lélek. Mondják, hogy gyára, földje van — törődjön vele! — mosolyog, megigazít egy almafát, s helyére küld egy elbitangolt csillagot. Mondják, hogy gyára, földje van, és mosolyognak. Ő kezet nyújt nekik. Másra nincs idő — munkába megy. Mária Részlet az Anyakönyvből Kilencéves vagyok, s eképpen időtlen. Idétlen is kissé, mint alább kitetszik. Ragyog július, napraforgó tekergeti fejecskéjét, éreesedik a búza, a tengeri selyemhaja már simogatható. Tulajdonképpen félig árva vagyok, de ebből semmit sem érzékelek. A háború szorongásai után Pesterzsébet komor és romos házai közül kiszabadulva — tetszik ez a csupa-csend, csupa-zöld világ. Az 'éhínség elől menekítve rendelt ide a Nemzeti Liga, Sándorfalva egyik tanyájára egy öregasszonyhoz. Tisztem szerint teheneket legeltetek, s nem egyedül, mert egy velembeli leánykával. Hasalunk a fűben — egymás mellett, hangyát, bogarat, piszkálgatunk, hajnali hűvösben tapiskolunk a friss, meleg tehénlepényben. És szaladgálunk, nevetgélünk. Nekem a béres, neki az édesanyja hoz ebédet a másik tanyáról. A földhöz bújva nem látszik ide egyik sem. Rajta ingecske, rajtam lábravaló van, amit itt gatyának neveznek. Pirulok ettől a szótól. — Told le! — bíztat a leányka, s megringatja seggecs- kéjét, s ingét felhúzva mutatja pucér micsodáját. — Fogd meg, puha! — vonja magához vonakodó kezemet, s ügyesen illesztgeti. Majd: — Mutasd te is! Jé! Pászítsuk össze! — Átölel. — Mafla — azt mondja — Látszik, hogy városi vagy. Másnap nem jön. Harmadnap is csak később, de akkor futva. Mosolyog, illeg egy kicsit, s ingét megemelve odanyomja magát hozzám. Hem- pergünk, fekszünk egymáshoz simulva. — Most lihegj! — mondja súgva, s cirógat. Nincs világ rajtunk kívül. — Nevét már megfeledtem, s hát most újrakeresztelem — Kedd asszonyáról — Máriának. 98
