Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Határ Győző: Bontják a dómot, Commedia dell'artista, Húszsák, Állatok közt állat (versek)
nem lesz guberálni mit a szeméten öreg mandrónak koszlott spinének ki alároskadva hitvány fészerében sírja — világa hová-mivé lett hogy az idesanyja rá se ismer ha kikerül ebből a falbontásból: bontókra öreglány nem neheztel a fater meg elfordul és harákol a sznob kinek a dóm „ingyen se kéne” ugyan jól megcsinálta ezt a cserét: nesze neked bunker betonköténye nesze plasztik épületcsőcselék * nincs aki mégegyszer megcsinálja se bandita-lány se punk fiú az ész a barbárság ancillája barom a plasztik de oltári jó Commedia dell’artista (Thinsz Gézának) olyan vagyok olyan vagyok, mint az elszegényedett uralkodó, aki a végsőkig ragaszkodik magánszínházához a színház, amit valaha épített, már igen rozoga, de még megjárja. A színészeket is ő fizeti, a darabot is ő írja, a közönséget is ő csődíti toborozza, pénzért; s azok is — inkább csak a jó hecc, a felhajtás kedvéért jönnek: dögszagra gyűlőben a színészek lélektelenül játszanak, a darabot csak ő maga nézi végig, a közönség a színpadnak há tatfordítva hallgat és unalom-in tenzíven vár; várja, hogy a kijáratok feltáruljanak és kirohanva — kérenosélő tenyerével előre — felsorakozhasson a baksisért mint egy apró operettfejedelemség elszegényedett uralkodója, aki a végsőkig ragaszkodik magánszínházához és azt hiszi, szégyenletes titkát ha elég halkan motyogja, oly hétpecsétes titok marad, hogy még ő sem: ő maga sem hallja meg olyan vagyok (álom 1982. december 12.)
