Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)

a vér, amely a friss sebből folyik. Hogy gondolod, nem a te hibád, hogy király­nő létemre egy közönséges katonával fekszem le? Azért fekszem le vele, mert jobb nálad ... még ő is jobb. Legalább igazi férfii. CATE (kárörömmel) A lányodnak pedig nem kellett. KIRÁLYNŐ Igen, mert ő is olyan balga és ostoba, mint te. MARUTA Félek, hogy kicsit eltértünk a témánktól, királynőm . CATE Hát szabad mindenről ily nyíltan beszélni ? ... Szégyen.. KIRÁLYNŐ Még jó, hogy legalább ezt a szót ismered, másról úgysem tudsz be­szélni. De én már megmondtam neked, hogy nincs miért szégyenkeznem. CATE Valóban szégyentelen vagy . . . Azt hiszed, nem értem, miért gyűlölöd a sa­ját lányodat? Azért, mert neki nem tet­szik a te drágalátos szeretőd. KIRÁLYNŐ Igaz! Hadd tudja mindenki, hogy Bakur azelőtt is a szeretőm volt, mi­előtt a lányomat hozzáadtuk volna, és saját akaratomból engedtem át a lá­nyomnak. Higyjétek el, nem minden anya cselekedett volna így. (Bakurt kö­nyökkel meglöki) Mondd el, hogy tör­tént. Ezért senki sem fog megbüntetni. BAKUR Aaaa . . . Nem én akartam . . . Megparancsolták, hogy elvegyem ... Nem én akartam . . . CATE Hallgass, az Isten szerelmére! Nem bírom tovább! KIRÁLYNŐ Nem kedvesem, ilyen köny- nyen nem úszód meg. Legalább annyi férfiasságod legyen, hogy az igazságot végig bírd hallgatni. Különben is; az élet hozott minket össze, ő kapcsolta össze a te gyengeségedet az én kitartásommal, a te balgaságodat az én éles eszemmel, a te fukarságodat az én bőkezűségemmel, és végül a te üres lelkedet az én nehéz tarisznyámmal, és ezért végig kitartunk egymás mellett, az egyensúly megtartása végett. Vedd fel azt a cipőt, megmond­tam neked! Még hasznát vehetjük neki. (Marutához) Bakurnak ez az egyetlen bű­ne, ehhez pedig semmi közöd. Miért nem azzal kezdted, hogy Aiet érdekel? Ben­nem megbízhatsz. Bakur ártatlan Gubaz meggyilkolásában. Aiet az áruló! Aiet a mi nyughatatlan ellenségünk! ő egytől egyig gyűlöl minket és ezt nem is pró­bálja eltitkolni. A mi nagy bűnünk pedig abból áll, hogy eddig nem számoltunk le vele és a te segítségedre lett szük­ségünk. CATE Igaz! Aiet az áruló! Már hány­szor figyelmeztettem! MARUTA (a Költőhöz) Látod, poétám, miféle dolgok történnek a föld hátán? Próbáld mindezt emlékezetedbe vésni. Az irodalom az igazi történetírás, (a Ki­rálynőhöz) Királynőm, viselkedésed di­cséretre méltó. Nem minden halandónak adatott meg a képesség, hogy elismerje bűneit. Mindegy, hogy milyenek azok, ki­csik vagy nagyok. A bűnöket eltitkolni még nagyobb bűnt jelent. Aiet pedig va­lóban áruló, ő Gubaz gyilkosa is. Ezt mi már az elején tudtuk, és jó, hogy ti is rájöttetek erre. Türelmetlenül vár­tunk erre a pillanatra. Biztosak voltunk benne, majd magatoktól elmondjátok az egészet. Most már semmi kétségünk nem lehet afelől, ki az igazi gyilkos. A tet­test ismerjük. Rómában ítéletét is ki­mondtuk már, de ahogy látom, azt vég­rehajtani mégsem lesz annyira könnyű, mint ahogy gondoltuk. Hiszen Aiet na­gyon ravasz ellenség, ő egy igaz hazafi maszkját viseli és megbüntetése azzal is járhat, hogy a nép fellázad. Fellázad a mi koldus és ostoba népünk... A nép Aietben saját emberét látja, aki Gubazt helyettesíti neki. Azért sem tettünk ed­dig egy lépést sem .. . De ő mégsem me­nekülhet előlünk. Hol tud elrejtőzni? Az általa elkövetett bűn kikergeti majd őt az odújából. Ügysem nyugszik meg ad­dig, amíg magától nem mutatja fel Gu­baz vérével bemocskolt kezeit. Lehet, hogy Bakurral kapcsolatban kicsit elsiet­tük a dolgot, de végeredményben ő is megérdemli a magáét; ezentúl még óva­tosabb őre lesz a királyi palotának. (Ba­kurnak odadobja azt a kendőt, amellyel az előbb Manina köpését törölte le az ar­cáról) Kösd be a sebedet! (A Királynő segít Bakurnak bekötni a szemét) Fél­szemű őr sokkal félelmetesebb látványt nyúj és nagyobb félelmet kelt majd az ellenségben. Egy félszemű őr . . . (Költő­höz) Na poétám, te mit szólsz ehhez? Ugye, jól hangzik? Ő lesz Lazika Kük- lopsza. KÖLTŐ Igen, szerintem is egy őrnek ele­ve félszeműnek kell születnie. Azt mond­ják, ők a fél szemükkel is jobban látnak nálunk. 1049

Next

/
Oldalképek
Tartalom