Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
hezebb fölvenni, mint levenni. Mégis győz a női észjárás. Menj bele, te átkozott! SZOLGA Zsírral kellene bekenni, uralkodóm. CATE A lábamat? Zsírral? SZOLGA Akkor könnyebben csúszik bele, parancsolom. CATE De jó neked! Élsz magadnak, nyugodtan, semmi sem zavar, sem a bánat, sem az öröm. Tudod, mit szokott néha mondani Partaz? Hogy jobb szolgának lenni, mint királynak. Tudod miért? Azért, mert... a szolga egész életében a király fényes homlokát nézi, a király pedig arra van ítélve, hogy a szolgája balga arcát nézze. Érted? SZOLGA Igenis, uralkodóm. CATE Ha a lábaimat bekenem zsírral, a cipő belülről is zsíros lesz és tönkremegy, te féleszű. És ki hoz újabb cipőt nekem? Csak nem te? Tudod, még mit szokott mondani Partaz? Azt, hogy ha az ember boldogságra vágyik, kicsit fél- eszűnek kell lennie. Ugye, te boldog vagy? SZOLGA Igenis, uralkodóm. CATE Szerintem jobb, ha így hagyom. Végig úgysem megy bele, de ... Nagyon látszik ? SZOLGA Ha a járásban nem zavar, így nem látszik semmit. Majdnem rajtad van, uralkodóm. CATE Mi az, hogy „majdnem”? Olyan nincs, hogy majdnem, teljesen rajtam kell, hogy legyen, (felkel, a trónt megkerüli, kicsit sántikálva jár) Egyáltalán nem kényelmetlen ... Nemcsak nem kényelmetlen, hanem ... (visszaül) Különben, mennyire könnyebb lenne az ember élete, ha csak fél lába lenne, (próbálja a másik cipőt is fölvenni) Nagy, nagyon nagy ember a mi Partazunk. Mennyire kár, hogy majd a föld fogja elnyelni az ő bölcs fejét. Hol vannak már ilyen emberek!? De... de mit tehetünk; mindennek megjön a maga ideje. Olyan vén ő, mint a legöregebb kő a mi országunkban. Apám halála teljesen levette a lábáról szegényt. Felettébb felizgatta ez a gyilkosság. Azt hiszed, könnyű neki? Az ember még azt az állatot is megsiratja, amit ő nevelt fel. (gondolkozik, értetlenül néz maga elé. Fél cipője ott fekszik a térdén és úgy simogatja, mint egy macskát) Héj-ha! Látod! Apám gyermekkorában Partaz már idős ember lehetett; sokkal idősebb nála, különben nem bízták volna rá a királyfi nevelését. Apám nem volt öreg ember, de fiatalnak sem lehetett mondani. Olyan korban volt, hogy magától is meghalhatott volna, ha nem ölik meg. Mit ér az ember élete? Semmit. Az ember sem különb egy madárnál. Ma van, holnap nincs. Partaz pedig, amióta eszemet tudom, mindig ilyen volt. Semmit sem változott. Olyan ő, mint egy gleccser, belülről csupa szikla. Meglátod, ő minket is túl fog élni. Ugye, igazat mondok? SZOLGA Igenis, uralkodóm. CATE (utánozva) „Uralkodóm, uralkodóm”! Másra nem futotta tehetségedből ebben a palotában? (Beszalad Manina.) MANINA Apám! Apám! Visszatért... Megjött... Apukám! Saját szememmel láttam, ahogy a szárazföldre lépett. Én láttam elsőnek. Ügy szállt le a hajóról, mintha az egész ország az ő fogadtatására vonult volna fel a kikötőben. Ostoba ! Gőgös! Tudtam én ... Éreztem ... Hiszen mondtam is nektek, hogy vissza fog jönni, majd visszajön! Istenem, mit mondjak neki? Hogyan magyarázzam? Kell, hogy segíts, apám, hiszen te vagy a legerősebb, a legokosabb, a legjószí- vűbb, a legszebb... (átöleli, hevesen csókolgatja Catét) Te, a császárok császára ... Teneked kell segítened rajtam, meg kell mentened engem, apukám ... meg kell mondanod, hogy nem az én akaratomból történt, én őt vártam, ti kényszerítettek rá, hogy férjhez menjek ... (ordít) Nem, nem vagyok én férjnél, ne is említsd neki! CATE Várjál, lányom, mi ütött beléd? Nem látod, hogy dolgozom?! MANINA (meghökkenve) Apám! CATE No tessék, ez még kisebb. Milyen balszerencse. Vagy lehet, hogy valaki kicserélte volna? (Maninához) Nyugodtan beszélj, értelmesen .. . Hányfelé figyeljek? Ember vagyok, nem Isten. MANINA Maruta megjött, Apám! Az én ... Hát, az a kisfiú, akinek ... akit egy tőrrel ajándékoztál meg egyszer, ezüst tőrrel... Nem emlékszel? Ugye, emlékszel, miért is kapta tőled a tőrt? Azért, mert megmentett. Egy veszett kutyának ugrott neki, miattam. Hogy megijedt szegény! De csak később, amikor már megölték 1037
