Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
MANINA Nincs kedvem tovább társalogni veled! Hagyjál békén! (elmegy) MANINA (a költő követni szeretné) Ne merészeld! Nem engedem! Hallod?! (A meghökkent költő arra néz, amerre Manina kimegy. Nem veszi észre a Királynőt, aki gúlyos mosollyal közeledik hozzá. A Királynő első szavára a Költő ijedten fordul meg és akaratlan mozdulattal eltakarja a száját.) KIRÁLYNŐ Ó, poéta, poéta! Mennyi mindenkivel törődik a te isteni tehetséged. Ha a továbbiakban is így bánsz vele, hamarosan semmi sem marad a kezedben, szegénykém. KÖLTŐ (hadarva) Királynő, királynőm . . . Legalább te hallgass meg engem . .. Egy pillanatra fordítsd rám királynői figyelmedet. . . Hiszen én is ember vagyok. Meglátod, hogy a téged dicsőítő verseim még az én lehetőségeimet is meghaladják. Isteni szépségedtől megihletve, még saját magamat is felülmúlom. KIRÁLYNŐ Most nincs rád időm. Hányszor kell megismételnem, hogy megtanuld; hol mit kell beszélned. Nem szeretem sem a hűtlen embereket, sem azt, ha nem hallgatnak rám. Most nincs időm veled foglalkozni. Ha szükségem lesz rád, hívlak. KÖLTŐ Királynőm, én ma a saját bőrömön éreztem egy halálraítélt ember tehetetlenségét. Belekóstoltam az elutasítás keserűségébe is, de a te közömbösséged minden újdonsült szerencsétlenségemnél nagyobb. KIRÁLYNŐ (megbocsátó mosollyal) Ha nem lenne ilyen nyelved, az egerek már rég magukkal hurcoltak volna az odújukba. KÖLTŐ (áhítattal) A te sugaraid még ott is világítottak volna nekem. KIRÁLYNŐ Jól tudod, nem szeretem a talpnyalókat. Ha valamit akarsz kérni, egyenesen mondjad. Bármennyire unalmasak is, sosem szoktam megfeledkezni a régi jó barátaimról. KÖLTŐ Ne légy ilyen kegyetlen, királynőm. Hiszen valaha valóban barátodnak tartottál. Verseim is tetszettek. Legalábbis meghallgattad őket. KIRÁLYNŐ Most is hallgatlak, vagy nem? KÖLTŐ (felolvassa) A te lábaidnak, a márvány-fehér pilléreknek ... KIRÁLYNŐ A lábaimat hagyd békén és inkább a saját fejeddel foglalkozz. Ezt tanácsolom! Királyunk haragszik rád. Most meg Aiet hozta ki a sodrából. Nem ismered a mértéket. Ha verset írsz, jobban figyelj oda, mit vetsz papírra. Bár most nem egészen te voltál a hibás. Ki gondolta volna, hogy a népet ennyire felizgatja Gubaz halála?! KÖLTŐ Magam sem tudtam volna elképzelni ... Királynőm, ne hagyj magamra. Szavaidra itt mindenki hallgat. Amit te parancsolsz, azt cselekszi a király is. KIRÁLYNŐ (szigorúan) Hogy mered ezt mondani?! KÖLTŐ Istenem, hogy milyen átkozott nap virradt ma rám! KIRÁLYNŐ A király magától is jól tudja, mit kell cselekednie. KÖLTŐ Tudja, királynőm, hogyne tudná! A király mindent tud. De az ő férfias szigorúságának a te női gyöngédséged és jóságod az írja . . . KIRÁLYNŐ Nem szeretem ezt a szót. KÖLTŐ Melyiket? KIRÁLYNŐ A „jóságot”. Amikor ezt a szót hallom, olyan érzésem van, mintha valaki békát dugna az ágyamba. Pfuj! KÖLTŐ Királynőm, én költő vagyok. KIRÁLYNŐ A lányoknak csavard el a fejüket barátom! Mi elég jól ismerjük egymást. Maninával kapcsolatban se túlozd el a dolgokat. Figyelmeztetlek: ne bolondítsd azzal, hogy királynőnek nevezed. KÖLTŐ Manina sáska, egy zöld, nagy- szemű sáska. KIRÁLYNŐ Nem látjátok, hogy teljesen elment az esze és velem versenyzik? Irigy rám, és képtelen megérteni, hogy mindenki nem lehet királynő. Hol van, kérlek, annyi király, hogy mindenki király felesége legyen?! KÖLTŐ Ő mondta azt, hogy sáska, az ő szavait ismétlem. KIRÁLYNŐ Direkt az én bosszantásomra csavarog az utcán, engem akar megsérteni. Ahol valami ikoldusféle vagy árva gyerek van, mind ő látja el. Ő mossa le a rokkantak és leprások sebeit, ő keresztel minden zabigyereket... Mintha ő lenne az igazi királynő és nem én, és mintha övé lenne az egész ország. Az is kezére játszik, hogy én nem tudom megszokni ezt a környezetet... Utálom, félek, nem bízom senkiben ... Amióta 1035
