Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
MANINA (ordít) Akkor a rabság jobb a halálnál? Jobb hallgatni, megalázkodni, hozzáidomulni az idegen körülményekhez és életformához? PARTAZ Igen, királynőm. Az igazság útjait kereső fiatal értelmed oly makacs és fékezhetetlen, mint egy elvadult csikó. MANINA A te vén eszed pedig hosszú életed során úgy szőtte maga köré a sűrű hálót, mint egy pók. PARTAZ Annak reményében, hogy e hálóba egy kövér légy még beleakad! MANINA Mikor, Partaz? Meddig akarod terhelni ezt a földet?! Vagy azt hiszed, halhatatlan vagy? PARTAZ Kedvem szerint erről sem mondanék le. Az élet nagy ajándék és rossz néven veszi, ha nem értékelik megfelelően. Jobban kedveli a nyugodt, türelmes embereket, mint a zajongó túlbuzgókat. MANINA De fura, hogy te még valamit vársz ettől az élettől: fogad nincs, hogy a kenyeret rágd, derékzsábától úgy eltorzult az arcod, mintha éjszakánként a párnád alatt tartanád. Sóhajtozásod és jajgatásod mindenkit felver az álmából e palotában. Néha olyan hangokat bocsátasz ki, azt kellenne hinnünk, valaki feldarabolt téged és újra próbálja összeilleszteni a csontjaidat. PARTAZ Igazat beszélsz, bármennyire is nehezemre esik ezt hallanom. De ez csak látszat. Egy olyan fiatal, és tapasztalatlan leány, mint te vagy, könnyen téved. Igaz, hogy fogaim nincsenek, de a kenyeret nyálammal úgy szoktam megpuhítani, hogy finomabbnak is tűnik, mint a megrágott, és azonkívül minél tovább tartom a számban az ételt, annál köny- nyebben emészthető és egészségesebb is. Különösen akkor, ha jó, nemes bort kortyolgat hozzá az ember. Bort is módjá- jával kell inni, ízlelgetve, és nem oly hirtelen ledönteni, mint ahogy a fiatalok szokták. Amit a derékzsábáról beszéltél, az is igaz, sőt, az öregségnek még ennél unalmasabb útitársai is vannak, nem is szólva a vizelet-bonyodalmakról. De hiszen a fájdalom is ugyanúgy az élethez tartozik, mint a gyönyör, vagy a szerelem. Egy élő embernek a fájdalomban is része kell hogy legyen és nem szabad istent káromolni a mindennapi apró kellemetlenségek miatt. Igazad van, nyögni is szoktam néhanapján, tudom, ezzel másokat zavarok, amiért elnézésüket kérem, de enélkül nem megy. Ez is a játékszabályokhoz tartozik. Néha túlzásba is viszik, de így kell ezt, a halál megtévesztésére. Ezt azért teszem, mert tudom, hogy a halál nem siet hozzám, ha kínlódni lát, engem sem akar megszabadítani a terhektől és ugyanakkor irgalmas lény nevét is keresheti magának. Még egyszer kérlek, ibocsásd meg, ha a nyögésem elűzi az álmodat. MANINA Nem kell bocsánatot kérned, Partaz. Ha én alszom, pokoli mennydörgés sem ébreszthet fel. Ha nem alszom, jól is esik a nyögésed, azt hiszem, valóban szenvedsz, te is szenvedsz. Istenem, vajon ennyire egyszerű lenne minden, ennyire egyértelmű? Ö, Partaz, nehéz nekem, legalább te könyörülj rajtam. PARTAZ Már mondtam neked, hogy az élet nem szereti, ha nem értékelik eléggé. MANINA Én sem szeretem az ilyen életet. Csak azt tudnám, meddig tart ez így. Talán végtelenségig?... Halálomig? ... PARTAZ Igen, és minél tovább tart, annál jobb. Az élet olyan, mint a kenyér, minél többet eszik belőle az ember, annál többet kíván, és ettől bölcs és legyőzhetetlen lesz. Effajta bölcsességnek és erőnek öregség a neve, és ez nemcsak az elmúlt élet nyugodt és gondtalan emésztése. Az öregséget tovább pedig a sötétség követi. Fiatalság — az éhség. És közismert tény, hogy az éhség néha még az állatokat is őrületbe kergeti, kihozza a sodrából, tompul az óvatosságuk, s egy betevő falatért az egész világ ellen képesek kiállni, elfeledkezvén, hogy a világnak vasból vannak a körmei. Ezek a körmök már sok fiatal szívén ejtettek sebeket. Nehéz hozzájutni a létezés kenyeréhez. De ennél is nehezebb a jogosultságot megszerezni hozzá. Ezért van, hogy nem mindenki jut el az öregkorig. Az öregek lelke tiszta, mint maga az Isten. Ha valaha is elkövették a bűnt, még a legrettenetesebbet is, az élet tüze, lángjai lassan felperzselték, kiégették őket. És azok mindenki számára hasznos tapasztalatokká változnak. Az öregek halandó Istenek! Minden egyes szavuknak olyan értéke van, mint az aranynak. Azok a szavak sósak, mint a könny, és 1032
