Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)

MANINA (ordít) Akkor a rabság jobb a halálnál? Jobb hallgatni, megalázkodni, hozzáidomulni az idegen körülményekhez és életformához? PARTAZ Igen, királynőm. Az igazság útjait kereső fiatal értelmed oly makacs és fékezhetetlen, mint egy elvadult csi­kó. MANINA A te vén eszed pedig hosszú életed során úgy szőtte maga köré a sű­rű hálót, mint egy pók. PARTAZ Annak reményében, hogy e hálóba egy kövér légy még beleakad! MANINA Mikor, Partaz? Meddig akarod terhelni ezt a földet?! Vagy azt hiszed, halhatatlan vagy? PARTAZ Kedvem szerint erről sem mondanék le. Az élet nagy ajándék és rossz néven veszi, ha nem értékelik meg­felelően. Jobban kedveli a nyugodt, tü­relmes embereket, mint a zajongó túl­buzgókat. MANINA De fura, hogy te még valamit vársz ettől az élettől: fogad nincs, hogy a kenyeret rágd, derékzsábától úgy el­torzult az arcod, mintha éjszakánként a párnád alatt tartanád. Sóhajtozásod és jajgatásod mindenkit felver az álmából e palotában. Néha olyan hangokat bo­csátasz ki, azt kellenne hinnünk, valaki feldarabolt téged és újra próbálja össze­illeszteni a csontjaidat. PARTAZ Igazat beszélsz, bármennyire is nehezemre esik ezt hallanom. De ez csak látszat. Egy olyan fiatal, és tapasz­talatlan leány, mint te vagy, könnyen té­ved. Igaz, hogy fogaim nincsenek, de a kenyeret nyálammal úgy szoktam megpu­hítani, hogy finomabbnak is tűnik, mint a megrágott, és azonkívül minél tovább tartom a számban az ételt, annál köny- nyebben emészthető és egészségesebb is. Különösen akkor, ha jó, nemes bort kor­tyolgat hozzá az ember. Bort is módjá- jával kell inni, ízlelgetve, és nem oly hirtelen ledönteni, mint ahogy a fiata­lok szokták. Amit a derékzsábáról be­széltél, az is igaz, sőt, az öregségnek még ennél unalmasabb útitársai is vannak, nem is szólva a vizelet-bonyodalmakról. De hiszen a fájdalom is ugyanúgy az élethez tartozik, mint a gyönyör, vagy a szerelem. Egy élő embernek a fájdalom­ban is része kell hogy legyen és nem szabad istent káromolni a mindennapi apró kellemetlenségek miatt. Igazad van, nyögni is szoktam néhanapján, tudom, ezzel másokat zavarok, amiért elnézésü­ket kérem, de enélkül nem megy. Ez is a játékszabályokhoz tartozik. Néha túlzásba is viszik, de így kell ezt, a ha­lál megtévesztésére. Ezt azért teszem, mert tudom, hogy a halál nem siet hoz­zám, ha kínlódni lát, engem sem akar megszabadítani a terhektől és ugyanak­kor irgalmas lény nevét is keresheti ma­gának. Még egyszer kérlek, ibocsásd meg, ha a nyögésem elűzi az álmodat. MANINA Nem kell bocsánatot kérned, Partaz. Ha én alszom, pokoli menny­dörgés sem ébreszthet fel. Ha nem al­szom, jól is esik a nyögésed, azt hiszem, valóban szenvedsz, te is szenvedsz. Is­tenem, vajon ennyire egyszerű lenne minden, ennyire egyértelmű? Ö, Partaz, nehéz nekem, legalább te könyörülj raj­tam. PARTAZ Már mondtam neked, hogy az élet nem szereti, ha nem értékelik elég­gé. MANINA Én sem szeretem az ilyen éle­tet. Csak azt tudnám, meddig tart ez így. Talán végtelenségig?... Halálo­mig? ... PARTAZ Igen, és minél tovább tart, an­nál jobb. Az élet olyan, mint a kenyér, minél többet eszik belőle az ember, an­nál többet kíván, és ettől bölcs és le­győzhetetlen lesz. Effajta bölcsességnek és erőnek öregség a neve, és ez nem­csak az elmúlt élet nyugodt és gond­talan emésztése. Az öregséget tovább pe­dig a sötétség követi. Fiatalság — az éh­ség. És közismert tény, hogy az éhség néha még az állatokat is őrületbe kergeti, ki­hozza a sodrából, tompul az óvatosságuk, s egy betevő falatért az egész világ ellen képesek kiállni, elfeledkezvén, hogy a világnak vasból vannak a körmei. Ezek a körmök már sok fiatal szívén ejtettek sebeket. Nehéz hozzájutni a létezés ke­nyeréhez. De ennél is nehezebb a jogo­sultságot megszerezni hozzá. Ezért van, hogy nem mindenki jut el az öregkorig. Az öregek lelke tiszta, mint maga az Is­ten. Ha valaha is elkövették a bűnt, még a legrettenetesebbet is, az élet tüze, lángjai lassan felperzselték, kiégették őket. És azok mindenki számára hasznos tapasztalatokká változnak. Az öregek ha­landó Istenek! Minden egyes szavuknak olyan értéke van, mint az aranynak. Azok a szavak sósak, mint a könny, és 1032

Next

/
Oldalképek
Tartalom