Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
OTAR C9ILADZE Cate cifra cipője (TÖRTÉNELMI DRÁMA) Szereplők: CATE KIRÁLYNŐ MANINA MARUTA AIET 1. (Lazika királyának a palotája. Cate a trón mellett áll és a tükörben — amelyet egy szolga tart — a saját piros félcipőjét nézegeti. A trón mellett a Királynő, Bakur, Partaz, Aiet és a Költő áll. A palota gyászol. A padlón itt-ott még hevernek az elhervadt virágok és babérágak.) CATE Elsősorban hálámat szeretném nyilvánítani mindazoknak, akik együttérzésüket fejezték ki. (szipogva) Apám már nincs közöttünk ... PARTAZ Árva gyerekek maradtunk nagy Gubaz halála után, uralkodóm, CATE Az én helyzetem mégis más. Ti az egyik király helyett másikat kaptatok. De én az apámat temettem el. KÖLTÖ Apát a fia temeti el, királyom. Így rendezte ezt az Isten és a természet. CATE Jó, hogy megszólaltál. A te gyászos éneked, amit apám temetésén olvastál fel, nagyon felizgatta népemet. KÖLTÖ (szemérmesen mosolyog; látszik, hogy elégedett) Nem érdemiem dicséretedet, uralkodóm. Egy halandó nem dicsőítheti méltóképpen Gubaz nevét. Az ő nagysága és a fenséged támogatása adott erőt ahhoz, hogy még a lehetőségeimet is túlhaladjam. A közhangulat is támogatta versem sikerét. CATE Épp ezt akarom mondani. A te igyekezeted minden várakozást felülmúlt. Hallottam, azt is mondják, hogy Gubaz királyt a költője jobban siratta meg, mint a fia. Valóban így van? (rövid szünet múlva) Egész Lazika téged emleget. PARTAZ KÖLTÖ BAKUR TÜKRÖT TARTÓ SZOLGA KÖLTÖ (ijedten) Parancsolom, én a versemmel neked akartam örömet szerezni. Hidd el, hogy más szándékom vagy célom nem volt és nem is lehetett. .. (reszkető hangon) Ha nem te gyámolítanád és ihletnéd az én szegényes agyamat, semmi értékest vagy érdemlegest nem lenne képes alkotni. Hidd el... KIRÁLYNŐ Most nincs idő ezzel foglalkozni, a nép úgyis fáradt már. Kérlek, beszéljetek másról. CATE (trónra ül, int a szolgának, hogy menjen el. A szolga kicsit eltávolodik tőle) (a költőhöz) Várjál, várjál... Ne próbálj teljesen megzavarni engem. Én egészen másról beszélek és magad is jól tudod, miről. Hogy félre ne értsd, megismétlem: gyászéneked nagyon felizgatta népemet! Egész éjszaka fáklyákkal jár- tak-keltek, Gubaz nevét és a tiedet együtt emlegették, mintha Gubaz a te apád lett volna, nem is az enyém, (bér jön Manina, a királynő mellé áll. Nagy figyelemmel hallgatja a beszélgetést) És ennek az oka csupáncsak az a vers, amit a temetésen felolvastál, utána pedig a bánattól ájultan a földre zuhantál, és a fejedet úgy verted be a koporsóba, hogy mind azt hittük, a templom kupolája repedt szét. (Bakur hangosan elneveti magát) KIRÁLYNŐ (Bakurhoz, csodálkozva) Mit nevetsz? (Maninához, haragosan) Te meg hol csavarogsz? KÖLTŐ (bűnös mosollyal) A fejemet valóban erősen beütöttem, (megérinti a homlokát) Most is fáj. Nem a bánattól, a melegtől ájultam el. MANINA (magában) A szolgálólányok 1021
