Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
Víg, minit a .tenger, mező hullámzása, holdas ökörrel készülünk szántásra, erdőin rejtett ökrök vén ekénk húzzák, él nem rabolhatja barbár a búzát! Széles határban majd új gépek zengnek, kiskertjeinkben palántát ültetnek. Víg, mint a tenger, mezők hullámzása, holdas ökörrel készülünk szántásra. Nyílj -szívem, nyílj ká a rózsanyílásra, jávorfiák zúgnak, zümmögnek és hívnak: ünnep lesz nálunk hajnalhasadtárla, de a barbárnak soha meg nem virrad! Szállj 'ki a rétre katicafoogáirka, szentjános'bogár is száll: csöpp zöld csillag! Nyílj, szívem, nyílj ki a rózsanyílásra, Züm-züm, jávorfák zümmögnék és hívnak, napnyugtán szél .száll alkonyi virágra, lőne, jázmin nyílnak, száflldos mézes állat, Szállj, .szállj vállamra, katica, te drága, takarj be, ölelgess, míg meg nem virrad, napnyugtán szél száll .alkonyi virágra, lőne, jázmin nyílnak, száll szerelmes illat. A temetőn szél barangol A temető most csupa bánat, bús szél barangol, s hallgatnak mind a vert kőszobrok, mint az ős Kaldu. A temető most csupa bánat, bús szél keresgél sírokban szállást. Varjak, .varjak a hanamgtomyot kärbe-fcerengik, le sose szállnak. Az árvák sírján havaseső sír. A .temető most csupa bánat, mint az ős Kaldu, titkát, búját szívébe rejti. Höld olvassa vén kőszobor talpán: nuszhur, marvul, ó-fcartvél írást. A temető most csupa bánat, szél keres szállást ó sírokban. (Tóth Bálint fordításai) 1017
