Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
ANA KALANDADZE Nem én kacagok, szívem kacag csak Reggel, -ha réten mezítláb járok, csiiklamdja talpam hűs, zsenge harmat. Fújd szál rám, fújd a haradkwrágot, fúdd ía levelet, ciháid a gallyat! örült, tán, őrült, kacagva járok, lábamnál füvek, szirmok (kacagnak. Fák gyöngy-gyémántot, násífát, .boglárt, ott tékozló kézzel mind rámpazallnalk. S ián őrült, őrült, ó, nem is őrült, szívem kacag csak, szívem kacag 'csak . . . S ha látsz kacagva egyszer az -utcán, leveled, kincsed, mind rámpazalljad . . . (Tóth Bálint fordítása) A Lahili fölött A Lahili fölött újra izzik A telihold . . . Minden oly mesés fényárban lebeg Oly titokzatos — A vén Murkvami, U-sfaa, Tetnuldi És Lamiari-a . . . A Lahili fölött újra izzik A telihold . . . Lasthnera káliét harangja néma, Tűnődik a gond . . . Halk bánatot a szél óvva kerül El soha nem old . . . 1014
