Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)

MURMAN LEBANIDZE

Galaktion temetése

Már fölcsapott virágok hulláma magos égig.

Csak hever Galaktion, mint aiki épp tűnődik.

Sodor az embenfolyam, (időmként meg-megáilva.

Hever Galaktion csak, és belesajdul válla.

Tán még feje is zúgott, die büszke volt és zordon, ahogyan álmodozott a túlsó folyóparton.

És ez volt .benne femnkölt, lamely úgy tűnhet máris, hogy mássá varázsolja, akár a halál ds.

A napfény glóriája, a koszorúvirágok — talán ez .is volt éppen, amire .maga vágyott.

Mert maga dirigálta, ami elmúlt és történt, és ami megtörténhet — most őt követem önként.

Már fölcsap a virágok hulláma magos égig.

Csak hever Galaktion, mint aki még tűnődik.

Aztán ,az előtérnél a zászlók meghajolnak, és roslkadt költőcsapat indul a Pamtiheonnak.

És közöttük görnyedni látom ott Leonidzét,

és hallom Csákovánit: „Mit meg nem tett? S imát is még?”

— Mit meg nem tett? — Abasidze feje is mélyre horgad. Zászlóhajitását látom megőszült lobogóiknak.

És remegnek a vállak, mert csupán belül sírnak, és új századra nyílik kapuja Pantheonnafc.

Kinyílt a végtelenség, és szívünk beiedöbbent, hiszen a legbüszkébb volt, aki először elment.

Éppen tavasz volt .akkor és sár ’59-bem.

Oly halkan nyílt .a sírbolt, hogy szívünk bederezzent.

1012