Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
GURAM PETRIASVILI A nézők Néhányon elsírták magúikat, nehányan pedig unottan hazamentek. Az egész előadás csak aranyiból állt, hogy a játékszín közepén kinőtt egy zsenge virág. Szirmot bontott egy pillanatra szétillatozza létét. Aztán elbervadit, szét virágporlott. A művész Aszoraták neki: „Noihát, ez derék, lovaid annyiira élők, hogy majd’ levágtatnak vásznaidról. De hát miiért nincs rajtuk nyereg? Miért nincsenek betörve? Zápor-verte mezőkbe mért ifutmak lobogó sörénnyel?” (Veress Miklós fordításai) 1009
/
