Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások II. (tanulmány)
számmal mérhető reális idejével. (Bár itt is van kivétel. Pl. az Antigoné utolsó stasimonja alatt megy végbe Polyneikés 3. eltemetése és a sziklasírbeli történés.) Ha azonban számba vesszük második síkját, a többnyire a kardalokban, de gyakran a szereplők által is — a dithyrambikus eredetre visszautaló epikus formában — felidézett időt, olykor meglepően gazdag időszerkezet bontakozik ki, amely lényeges tartalmi mozzanatokat erősíthet fel, helyezhet új megvilágításba. Tanulságos ebből a szempontból a Prometheus és a Trójai nők második idősíkjának a szerkezetét összevetni. Az előbbié az időtlen múltból a drámai jelent felező szimmetriatengely metszéspontján emelkedik a végtelen jövőbe, az utóbbié a város isteni eredetének múltbeli fényes magaslati pontjáról zuhan a jelennek a jövő utolsó reményét (Astyanaxot) is kioltó végpontjáig. Beszédessé ezt az ellentétet a két mű keletkezési ideje teszi: a Prometheus a Pe- riklés-kor elején, a Trójai nők a szicíliai hadjárat előtt született. Az igazi probléma az A és a P szerinti tagolás. Tudva azt, hogy a tragédia a dialektikus gondolkodással együtt, a mitologikus és a filozofikus gondolkodás- mód magasfeszültségű érintkezési pontján született, amikor az előbbi hanyatlóban, az utóbbi keletkezőben volt, (Vernant 299—300) arra a következtetésre jutunk, hogy a P változása szerinti tagolás az egyes epeisodionokon belül is jogosult — ha nem is feltétlenül az. Az, amikor az új szereplő új nézőpontot jelent az igazság körüljárásában, érvelése lényeges változást idéz elő a történetben (mint pl. az Odysseusé az Aias exodosában). Fellépésével új helyzet támad, amely — viszonylagos állandóság a változásban — addig tart, amíg a benne megjelenő új nézőpont (hír, felismerés) döntéssé, a magatartás változásává, tetté, újabb helyzet kiindulópontjává nem érik. Külön helyzet ilyen értelemben a kar minden önálló megnyilatkozása is, mivel ódái a megelőző dialógikus rész cselekménymozzanataira reflektálnak. (Hegedűs) Nem tekinthetők viszont új helyzetnek azok a jelenetek, amelyek csupán bevezetik a szembekerülő jellemek dialógusát, mint amilyen az őr és a kar rövid párbeszéde Kreón megjelenése előtt az Antigoné ban: egy-egy új helyzet expozíciói. A helyzetnek a P változása szerinti elkülönítését közvetetten az idézett szócikk sem zárja ki: .......A tettek genezisének bonyolultabbá válásával a dramatizált d ialógusrészek egyre terjedelmesebbekké válnak.” (Lázár uo.) E bonyolultabbá válás éppen a gyorsabb ritmusú nézőpontváltásban és váltakozásban nyilvánul meg. Az igazság genezise a több — a leggyakrabban három-szereplős nézőpontváltozások dinamikus arabeszkjével írható le, amelyet zárt szerkezetté rendez az erkölcsi gondolat születésének a spirális mozgása. Előfordulhat azonban, hogy a P változása jelentős szereplő (pl, Iokasté; OK 2. ep. 1. h.) esetében sem hoz létre új helyzetet: új helyzet csak akkor jön létre, amikor maga az akció változik. Legnyilvánvalóbban úgy, hogy felismerés által fordulat következik be. Ez az Odipius király jellegzetes helyzettípusa. Nem véletlenül az Oidipusé, mivel szerkezeti elvét a látszat és a valóság tragikus meg nem felelése, ellentéte határozza meg, amelynek egyre mélyebb köreit a felismerések szülte fordulatok tárják fel. A felismerés szülte fordulat hozza létre a mű uralkodó szerkezeti alakzatát, az epanodost (a b ... η n ... b a). Aristotelés megfogalmazásából (Poét. X) az is kitetszik, hogy mind a felismerés (pl, Aias, 1. ep.), mind a fordulat (pl. Euripidés Él., exod.) önmagában, a másik nélkül is lehet új helyzetet létrehozó elem. Aminthogy a pathos is alkothat önálló helyzetet (pl. OK, exod.) 3.3. Az L — T — P — A változása szerinti tagolás, részben mert az L és a T változása — a Shakespeare-i modelltől most eltekintve — közvetett elemzési szempont, nem elég hajlékony a drámai cselekmény plasztikus leírásához. Ezt a kritikus problémát oldja meg Souriau helyzetfogalma, amely az A és a P szerinti tagolás dialektikáját érvényesíti. (Jelentőségéről 1. Marcus 289—291) Művének riasztóan túlzó címe — Les deux cent miile situations dramatiques — 978
