Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Jeszenszky Géza: Lengyelország és szövetségesei a II. világháborúban

vezetés a lengeyelek révén mind közvetlenül, mind közvetve követni tudta a nyugati szövetségesek gondolkodását. A szövetségesek és Lengyelország viszonyának alakulásából megállapíthatta volna illúziói megalapozatlanságát, de az egyetlen lehetséges kiút tekintetében is követhették volna Sikorskit, majd Mikola jczykot, akik 1941-től tisztában voltak azzal, hogy jövőjük kulcskérdése a Szovjetunióhoz fűződő viszony, s beidegződéseik ellenére, vállalva kollégáik értetlenségét és támadásait, ismételten megkísérelték a szovjet—lengyel kapcsolatok tartós megjavítását. Ha közvetlen céljait a lengyel emigráció illúziótlanabbul gondolkodó része nem is érte el, történelmi távlatból nézve erőfeszítéseik nem voltak teljességgel eredménytelenek, elég ha az Odera-Neisse határra gondolunk. A magyar kormány helyzete e tekintetben kétségtelenül még nehezebb volt, hiszen a határkérdésben iá lengyelhez hasonló kompenzációk lehetősége nem nagyon állott fönn, de a keleti határ esetében bizonyos lehetőségek azért egészen 1944 tavaszáig — talán még tovább is — voltak.

A következő oldalakon — a II. világháború alatti lengyel kérdés bőséges szak- irodalmának néhány újabb kiadványa alapjánl4 — abból a nézőpontból foglalom ösz- sze a szövetségesek és a lengyel emigránskormány viszonyának alakulását, hogy ez milyen figyelmeztetéseket, nem szívesen fogadott tanulságokat kínált a magyar vezetésnek. A jelek szerint ezeket a magyar fél nem, vagy nem a megfelelő módon vette figyelembe.

*

Nagy-Britannia (és Franciaország) 1939. szeptember 3-án nem önzetlenül, kizárólag Lengyelország megsegítése céljából üzent hadat Németországnak, hanem a hatalmi egyensúly és saját nagyhatalmi szerepe védelmében — s ez természetes is, az altruizmus a nemzetközi kapcsolatoknak sem jellemzője. A brit politikusok a háború során sokszor emlékeztek meg emelkedett hangon a' lengyelek hősiességéről, háborús hozzájárulásuk nagyságáról, Churchill ismételten hangoztatta, hogy országa számára Lengyelország becsületbeli ügy („a question of honour”), de az erkölcsi kötelezettség nem pótolhatta azt, hogy Nagy-Britanniát Lengyelországhoz nem fűzték elsődleges gazdasági vagy politikai érdekek, s még kevésbé volt képes erőt képviselni Európa középső és északkeleti felében. Ugyanez mondható el az Egyesült Államokról is, ahol ugyan több millió lengyel bevándorló élt, Roosevelt figyelembe is vette őket politikai számításaiban (bár szinte kizárólag csak választási szempontból), de jelentőségük eltörpült a katonai és politikai stratégia egyéb vonatkozásai, főként a szovjet—amerikai együttműködés fontossága mellett.15 Elsődleges érdekei Lengyelországban csak a Szovjetuniónak voltak, s katonai erőt is csak a szovjet hadsereg képviselt e térségben.

Az 1939. őszi lengyel összeomlás után Franciaországban Sikorski tábornok elnöklete alatt létrehozott emigránskormány nem a két világháború közötti Lengyel- ország, a jelentős tekintélyuralmi elemeket tartalmazó és szociális, valamint nemzetiségi politikájában meglehetősen szűklátókörű politikát űző rendszer folytatója volt, hanem annak politikai ellenzékéből alákult, „őszintén és szívvel-Iélek- kel a demokrácia oldalán állt.”16 Terveiben központi helyet foglalt el egy középeurópai föderáció létrehozása Lengyelország, Litvánia, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Jugoszlávia részvételével, amely „szoros politikai, katonai és gazdasági szövetségben lenne a nyugati hatalmakkal, Angliával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal, s ugyanilyen mértékben a Szovjetunióval.”17

Az 1941. június 22-i német támadás után a lengyel kormány tisztában volt azzal, hogy új lapot kell nyitnia a lengyel—szovjet kapcsolatokban, s ha nem is az egész lengyel emigráció, de számos tekintélyes tagja, élükön Sikorskival, belátta, hogy az 1921-es rigai békében rögzített keleti határok, a jelentős lengyel kisebbség ellenére egyértelműen ukrán és fehérorosz többségű területek lengyel fennhatósága nem tartható fenn azután, hogy 1939 őszén ezek a Szovjetunió részévé váltak. Július 30-án létrejött a lengyel—szovjet egyezmény a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról és egy szovjet területen létrehozandó lengyel hadsereg felállításáról. A határkérdést azonban megkerülte az egyezmény, s az angol közvetítés során vilá967