Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Emberi környezet - Küzdelem az immunreakcióval (regényrészlet)
KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL Emberi környezet KÜZDELEM AZ IMMUNREAKCIÖVAL Mindjárt azzal kezdem, hogy már a címben eltértem a lélektan elfogadott terminológiájától, elfojtást vagy gátlást kellett volna írnom, a következőkben ugyancsak sok kifogásolnivalót találhat a képzett pszichiáter. Védekezésem az, hogy a szubjektív élményt saját szavainkkal célszerű leírni, ezt aztán vagy átírják a szakemberek a maguk zsargonjának követelményei szerint, vagy nem tartják érdemesnek a vele való foglalkozásra. Az élmény, amiről beszámolok, mind az életemben, mind írói pályámon meghatározó szerepet játszott, amúgy mellékesen máshol is ejtettem szót róla, de igazi jelentőségét, összefüggéseit cak késve, csak mostanság értettem meg. A magam részéről fölfedeztem — amit mások mór régen fölfedeztek —, hogy az emlékeket maga az emlékezet hamisítja meg, mégpedig azzal, hogy bizonyos egzisztenciális helyzetekben elnyomja azokat az emlékeket, amelyek életünk tovább vitelét megnehezítenék, vagy éppen lehetetlenné tennék. A bensőnkben ilyenmódon fölépülő védekező készséget nevezem én immunreakciónak, pontosabban mozgó immunitásnak, mivelhogy a védekezésnek ez a módja abban különbözik a biológiai immunitástól, amely egy bizonyos betegség ellen vértezi föl az egyént, hogy támadása irányát aszerint váltogatja, hogy éppen mi ellen kell megoltalmaznia önbizalmunkat, cselekvőkészségünket, képességünket a helyzet fölismerésére és áttekintésére. Ahhoz, .hogy életben maradjunk, jól kell tudnunk felejteni, nos erről, vagyis a célszerű felejtésről gondoskodik a lelkünk mélyén éberen vigyázó rejtelmes alkimista, nevezhetjük belénk épített cenzornak is, aki ha helyzetünk úgy kívánja, szemrebbenés nélkül, a lagaggálytalanabb gátlástalansággal visszájára fordítja emlékeinket, erénnyé kozmetikázza a bűnt, bátorsággá a gyávaságot, könyörületes tetté az -árulást és így tovább, a végtelenségig. Oyenfoimán a belső immunrendszer végeredményben az öncsalások szériagyártásának állandó munkában dohogó műhelye. Ha az emlékezést 'ily mértékben befolyásolja a mozgó immunrendszer, ezzel a működésével óhatatlanul határt szab vallomásaink őszinteségének. Ebből a forrásból fakadnak az önéletírásokban oly gyakran előforduló hazugságok, pontatlanságok. Valamelyik híres embertől származik a bon mot, hogy nem írok memoárt, mert nincs mit eltitkolnom, vagy nincs miért mentegetődznöm. Itt időzzünk el néhány percig, mert úgy érzem, éles különbséget kell tennünk a tények jóhiszemű megimásítása és a tudatos, az előre megfontolt -hazugság között. Ezen az utóbbin az önéletíró csak akkor veszíthet rajta, ha megcáfolják, tehát ha volt és életiben maradt egy vagy több szemtanú, mert magából a műből a hazugságot úgyszólván lehetetlen kiszűrni, hiszen a szerző azért vetemedett bizonyos tények elferdítésére, mert nem akarta, hogy tudomásra jusson, vagyis azért ír memoárt, hogy valamit elhallgasson, megmásítson, megszépítsen, tehát gondosan vigyáz, hogy le ne leplezze magát. Ezzel szemben a 1
