Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Apáti Miklós: Nagyvárosi elégia (vers)
APÁTI MIKLÓS Nagyvárosi elégia végre csettinthetnék két vagy három ujjal nincs ki rám mutasson mit lógok megint idehaza évi rendes szabadságom töltöm szabad vagyok e szabadságban feleségem eltereli szobám alól az ikreket az anyukája főz ránk kertünk magától terem nem kell ve temen yezni arathat ki erre jár kaphat csillagtököt bemegyek kijövök nézem a családom a közeli képek időigényesebbek ha egy üveglappal lefödném e kertet ezt a házat tudós is lehetnék üveglap alatt tartva a családom rájöhetnék végre hány pénz kell naponta élelemre és hány nekem az üvegre a szeretet nevű csipeszekre de nincs is ekkora üveglap és nincs ilyen kegyetlen kísérlet abbahagyom én is a képzelgetést megfújom a szmogriadót kieszelünk egy rögtönzött kirándulást egynaposat ne is lássuk a várost ne halljuk zaját ne szívjuk levegőjét robottá lett dolgát ne végezzük el mint nótabeli legény tegyünk pénzt a zsebbe vegyünk ki szabadságunk a központi bankból rosszul kamatozott csak annyi,szabadságunk van amennyi pénzünk nekünk egynapos jutott ennyi jár ez igen csettinthetek ez a tökös beszély a szabadságról szól majd ahelyett hogy bereteszelném az ajtót s egy zongoraszólót felügyelnék elmegyünk egy napra a velencei tóra egynapos nyaralásunkkor nyár lesz nem esős és tikkasztó napok váltakozása mikoris az ember 818
