Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pataki Ferenc: Vezércsillaga volt a politikum és a pedagógikum
PATAKI FERENC Vezércsillaga volt a politikum és a pedagógikum Azt gondolom, hogy minden igazán jelentős és sokfényű személyiség könnyűszerrel válhat a bogarászó filológiai szenvedély tárgyává. Kardost szemügyre vehetné a néprajzos, a tudományszervező, a politikus vagy, hogy pontosabban szóljak, a politológus, a pedagógus, és széthasogathatná a maga filoszi eszközeivel az egységes személy egységes életművét, munkásságát. Én magam most, úgy hiszem, Kardosnak két vezércsillaga volt: a politikum és a pedagógikum. S ez a kettő nem volt egymástól független tartalom az életében, hanem egymást szervesen átszőtték; egyikben a másik valósult meg és viszont. Azt gondolom tehát, hogy az én tisztem itt most nem az, hogy holmi szakszerű módszerességgel Kardos Lászlót, a pedagógust méltassam, hanem megkíséreljem felvillantani ennek a sajátos egybejátszásnak, tehát Kardos valódi pedagógiai jelentőségének legalább néhány vonását. Annál is inkább, mert kezemre játszik az utolsó megnyilatkozásainak egy mondata, amelyben azt állítja: „a körülmények tettek pedagógussá”. A történelem, egy korszak és egy politikai szükséglet tette Kardost pedagógussá. Hiszen brilliáns szakember lehetett volna, egyetemi karrierrel. Azt mondom, hogy kiindulópontként határozottan le kell szögeznünk egy tényt. A népi kollégiumi mozgalom a felszabadulás utáni korszak egyik legjelentősebb, de mindenképpen a legeredetibb pedagógiai mozgalma. Kardos ezt úgy fogalmazza meg, hogy a „népi kollégiumi nevelés a népi demokratikus forradalmi átalakulás pedagógiai gyakorlata”. Nos, ebben az értelemben ez a tapasztalás valóban nemzetközi jelentőségű. Lukács használta azt a szemléletes formulát egy más összefüggésben — egy ugyancsak kiemelkedő pedagógiai vállalkozás, a makarenkói életmű méltatásaként — .hogy a szocialista pedagógia eredeti felhalmozásának folyamatai zajlottak abban a tapasztalásban. Ugyanez a folyamat zajlott a népi kollégiumi mozgalomban is: a szocialista pedagógiai gondolkodás, gyakorlat és tapasztalás felhalmozódása. S ezt ma már nemcsak elvontan deklarálhatjuk, hanem sokfajta érdeklődés és vélemény nyomán is; sok személyes találkozásom — finnektől angolokig, olaszoktól izraeli szakemberekig — húzza alá ennek a jelentőségét. * Nos, két megszorítást tegyünk mégis tüstént! Egyrészt ez a forradalmi pedagógiai tapasztalás minden ízében korhoz, történelemhez, társadalmi helyzethez kötött. Hogy ebből mi következik és miképpen, arról ejtsünk még szót! Másrészt úgy látom, hogy Kardos pedagógiai eszmélkedésének az aktuális volta ma nem általában a neveléshez .hanem jellegzetesen az értelmiségneveléshez kapcsolódik, a NÉKOSZ-pedagógiá- nak és Kardos erre támaszkodó pedagógiai gondolkodásának valódi tétje az, amit ő úgy fogalmaz, Gramsci szavait átvéve, hogy a népi értelmiség tömeges létrehozásának, a „szerves értelmiség”, a dolgozó osztályok szerves értelmisége létrehozásának vajon mik az útjai és módjai? Nem általában, hanem adott történelmi helyzetben. Hogy milyen legyen a pedagógiai gyakorlat, és milyen kritériumok jellemezzék ezt a népi értelmiséget, az született meg, a népi kollégiumi mozgalom tapasztalásában, ott és akkor, abban a valóságban, de sok vonatkozásban „itt és most” érvénnyel. Én úgy hiszem, hogy minden valamire való pedagógiai eszme- és tapasztalati 922