Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Szakály Sándor: Egy tábornok emlékei
A második világháborúban győztes hatalmak politikusai, katonai vezetői még a győzelmet ünnepelték és legfeljebb csak gondoltaik arra, hogy papírra vessék a nagy világégéssel kapcsolatos emlékeiket, amikor a vesztesek táborába tartozó Magyarország egykori honvédelmi miniszterének már megjelentek emlékezései. Nagy Vilmos visszaemlékezése gyorsan elfogyott és lett évtizedeken keresztül a szerencsés tulajdonosok féltve őrzött könyvritkasága. Mindenkit érdekelt, vajon miként vélekedik a „végzetes esztendők” lezárulta után alig két évvel, az események egykori szereplője, cselekvő részese. Az érdeklődés 1986-ban újra visszatért! Közel negyven évvel a visszaemlékezés első kiadása után Nagy Vilmos munkája ismét „sikerkönyv” lett. A Gondolat Könyvkiadó jóvoltából a közelmúltban jelent meg a „Végzetes esztendők 1938—1945” „átdolgozott, második kiadás”-a a könyvesboltok polcain. A megjelenést nem tekinthetjük túl gyorsnak, az első kiadás éve 1947, az átdolgozásé 1964, a megjelenésé 1986! A siker hasonló volt az 1947-eshez. A könyv — az ellenforradalmi korszak más „emlékezőinek” munkáiéhoz hasonlóan — pillanatok alatt elfogyott és került a legtöbb helyen a könyvespolcok féltve őrzött „kincsei” közé. Valóban „kincs” Nagy Vilmos könyve? Mi lehet a varázsa egy negyven, illetve húsz éve megírt memoárnak, kéziratnak? Mondhat-e újat a mű szerzőije a „múltból”? Vitázhat-e az elmúlt évtizedekben megjelent történeti feldolgozásokkal, megcáfolhatja-e vaskos dokumantumkö.tetek okmányait? Átirathatja-e a történelemkönyvek lapjait? Megannyi kérdés, amelynek megválaszolása megítélésem szerint egyszerű: NEM! Ennek ellenére mégis érdemes kézbevenni Nagy Vilmos emlékezését. Az érthető elfogultság, az események sajátos megítélése, a személyessé váló történelem az, ami vonzza az olvasót. Ugyanezek a dolgok, amelyek vonzóvá teszik az írást ébresztenek bennünk kételyeket, buzdítanak a vitára, estleg cáfolására az egyes adatoknak. Ha ezt a sajátos harcunkat megvívtuk, akkor mondhatjuk el, miénk a könyv. Nagy Vilmos könyvével magam is „megvívtam harcomat”. Kutatásaim, eddig szerzett történelmi ismereteim nem mindenben egyeznek meg az ellenforradalmi korszak leghumánusabbnak tartott honvédelmi miniszterével. Másként látom a honvédség tábornoki és tisztikarának származását, neveltetését, felkészültségét. Nemcsak Nagy Vilmost tekintem a zsidó munkásszázadokba került emberek sorsa könnyítőjének. Nem tudom élesen szétválasztani a honvédség vezetését „németbarátokra” és „németellenesekre”. Az emberek, a honvédség a második világháború folyamán változtak. Olyanok váltak árulókká, akikben mindenki megbízott és olyanok maradtak hűségesek esküjükhöz, akiről nem tételezték fel azt korábban. Maga Nagy Vilmos is jól példázhatja ezt a változást. Ugyanaz (?) a Nagy Vilmos, aki 1940 júniusában, mint az 1. hadsereg parancsnoka egy véleményezésre hozzá beterjesztett kérvényre azt írta, hogy „A fiatal tisztikarban a zsidótörvény radikális végrehajtását látom célszerűnek, különben a tisztikarnak a zsidóktól (zsidó vonatkozásúaktól) való mentesítése túl hosszú időt vesz igénybe”, 1942—1943-ban mint honvédelmi miniszter mindent megtesz a munkaszolgálatos alakulatokban szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek javításáért! Ez volt az oka annak, hogy a szélsőjobboldal éles támadásba kezdett a németek előtt sem különösen szimpatikus honvédelmi miniszter ellen. Az indok egyszerű volt: a honvédelmi miniszter sógornője zsidó, maga pedig zsidó vállalatokkal tart fenn szoros kapcsolatot. A vádakat nem kellett különösebben bizonygatni, Nagy Vilmos személye terhessé vált a kormányzó és .a kormány elnöke számára is, minisztersége álig kilenc hónapig tartott. E kilenc hónapra az ország életében olyan fontos események estek, mint a 2. magyar hadsereg katasztrófája a Donnál, (a szélsőjobboldal megítélése szerint ebben is szerepe volt Nagy Vilmosnak, mivel nem küldött elég utánpótlást a csapatoknak,) az új külpolitikai elképzelések kialakítása (béketapoga- tózási kísérletek a nyugati szövetségesek fele). A felmentett miniszter továbbra sem maradt ki a politikából. Állandóan figyelemmel követte az esményeket. Ezért is írhatott olyan részletességgel a magyar kato958
