Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Barota Mihály: Karinthy Ferenc: Óvilág és Újvilág
kapaszkodni, mígnem teljesen elzüllik. Az egyikor neves művész, aki vendégrendezőként ment külföldre, s akinek tehetségéről elismeréssel írtak a külföldi lapok, sok pénzt kapott, de a gyökértelenség, hontalanság a pusztulásba vitte. Az olvasó a történetben példázatot érez: annak az értelmiséginek a tragédiába torkolló életvitelét, ,aki úgy véli, másutt jobban megbecsülik, pedig a hazáját elhagyót „odakint” általában a kiközösítés fogadja. A Marich Géza utolsó kalandjának, a Kedd cím alatti naplórészében Marich Géza arról elmélkedik, hogy Róma fénykorában Hellasz afféle kultúrgyarmat, múzeumország volt. Az előkelők fiai idejöttek nyelvet, filozófiát, irodalmat, színházat tanulni, művelődni. A fejtegetés egy kérdéssel záródik: „Lehetséges, hogy Európa is ilyes- valami lesz a huszonegyedik században?” Meghökkentő a kérdés, — továbbgondolásra késztet. És rögtön tiltakozásra is. Európa képes megújulni, befogadni mindazt a tudományban, technikában, ami a világot előbbreviszi, de soha nem fogja megtagadni önmagát: azt, hogy többezeréves kultúra és humanista hagyomány őrzője is, nem halott ország, nem múzeumország. Arra gondol az olvasó, hogy az Európai Nemzeti Parkról való fejtegetés egy, a hazáját megtagadó ember szájából nem meggyőző, legfeljebb öncsalásnak, önigazolásnak vétheti az olvasó az olyanféle ember részéről, amilyen Marich Géza volt. Itt kell megjegyezni, hogy Marich Géza fiktív személy, de az íróval sem azonos. Ugyankkor az is igaz, hogy az író többször kilép a mászik mögül, és ezzel vállalja a sebezhetőség kockázatát is: ezáltal az író magánélete, élményei, tapasztalatai, maga az írói személyiség is irodalmi anyaggá válik. A sokat utazó ember számára sok látnivaló már csak ismétlés, sablon. Bizonyára az író szól most, kilépve a maszk mögül, amikor bravúros, nominális felsorolását elolvassuk az unalmas Európáról: „Dóm vagy bazilika, antik falmaradékok, kapuk, diadalívek, márványikutak, szűk ódon belváros teli autóval, patriciuspaloták, piazzák, plazák, piacok, korzók, múzeumok, mulatók, hidak, hotelok, utazási irodák, ékszerészek, csecsebecseárusok, turisták, rendőrök, kurvák.” Talán csak az auktorokat nem unja a turista, azokat, akik az európai irodalmat alkották: Homerostól Krúdy Gyuláig. És Mozart Milánói kvartettjeit sem. Érdekes nyomon követni a történelmi jelenlét sokféleségét. Marich Géza megismerkedik Kirias Kostasszal, a kommunista vendéglőssel, aki szimpatizál a magyar turistákkal, ám szomorú, mert Kréta megosztott. Dimitris úr vendégszeretetét is élvezi, akiről kiderül, hogy a háború alatt a németek ellen partizánként harcolt. Manch hamarosan megbarátkozik egy német házaspárral: Heinz úrral és nejével. Heinz- ről kiderül, hogy 1941 májusában, a Krétáért vívott csatában ejtőernyősként küzdött a maiaméi repülőtér megszerzéséért. Elmesélte a nyakában viselt, láncon függő golyónak a történetét: ő, Heinz vezette azt a kocsit, amelyen Seyferth vezérőrnagy készült Innsbruckba, leánya esküvőjére, partizánok támadták meg őket, a partizánok vezetője egy őrmester volt, aki jól beszélt angolul, s aki később lord Quintnin néven válik ismertté a társaságban, s egykor Artur Evansnak, a nagy archeológusnak volt az asszisztense, Artur Evans tárta fel a mitikus Minosz király knossosi palotáját. Heinzék megtalálták ezt a palotát, a híres Labyrinthust is. Seyferth vezérőrnagynak, akit Dimitris, az egykori görög partizán a szőlőjében rejtett el, meg keltett barátkoznia a furcsa fogsággal... Íme, a világháború egykori ellenfelei. Turistaként, egy asztal mellett... A harmadik témakörhöz, vagyis az Óvilághoz tartozó témák, művek nemcsak az író személye által kapcsolódnak egységbe, nem is csupán Marich Géza és fia, Tibor sorsa vezet át e témakörön, hanem mindenekelőtt Xenodiké időtlen, kicsit mitikusnak tűnő alakja, aki valójában nagyon is evilági módon viselkedő, kalandokra vágyó, a turistáknak kedvében járó hölgy. A Szárd kalauzban Marich Tibor rákérdez Xenodiké korára, mikor született, a lány azt feleli: „Ügy négyezer éve.” Egyébként Marich Tibor partnereként akkor vérzik el, amikor Marich Tibor terrorista csoportját lefülelik. A csoportot Rómából irányították, egy kanadai wiskygyárost azért raboltak el, hogy magas váltságdíjat 955
