Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pogány Mária: A népi kollégiumi mozgalom Magyarországon (1839-1949), mint modell a fejlődő világ oktatási reformjához

III. A népi kollégiumi mozgalom e rövid ismertetése legyen egyszersmind visszaemléke­zés Kardos Lászlóra, a NÉKOSZ főtitkárára, aki — mint említettük — alapító tagja volt az első magyarországi népi kollégiumnak, ö emelte a tudatosság szintjére az ott szinte ösztönösen kialakult közösségi nevelési-nevelődési rendszert. A magyar társa­dalom — és társadalmi tudat — a legutóbbi időben bekövetkezett jelentős változása és Kardos László emberfeletti erőfeszítése tette lehetővé, hogy 1970 és 1977 között az egykori mozgalom vezetői a népi kollégiumok történetét és pedagógiai teljesítmé­nyét öt tudományos kiadványban a nemzet közvéleménye elé tárhatták. Ezekben a munkákban értékelésre és tanulságok levonására is sor került. Kardos László fejé­ben ekkor fogant meg a gondolat: életművének egyik része egy olyan modell meg­alkotása lehetne, amelyik a fejlődő világ specifikus igényeihez alkalmazható. Ezt a gondolatát az egyik kiadványhoz írt előszavában le is írta. És e sorok írójának nem kell nagyon nekieresztenie a fantáziáját, ha ezen a nyomon akarja gondolatait pa­pírra vetni arról: miként volna alkalmazható a népi kollégiumi modell a fejlődő világban. Az úgynevezett fejlődő világ országaiban népi kollégiumokat alapítani nem lenne nehéz mesterség. Az igény szinte „benne van a levegőben”. Nem egy országban, ahol a felszabadulásukért küzdő népek demokratikus fordulatot értek el, spontán módon autonóm, önellátó, önfenntartó diákközösségek alakultak, például Kubában és Etió­piában. Szilárd meggyőződése, hogy minél több demokratikus szellemű népi kollégiu­mot kellene a fejlődő országok fő- és kisebb városaiban létesíteni, a már megszerve­zett és működő közép- és főiskolák mellé. A magyar példán okulva elmondható: ez elsősorban nem anyagiakon, hanem az elhatározáson és akaraterőn múlik. Az első kollégiumokat mégis az élet elindításához okvetlenül szükséges, minimális dotáció­val volna jó segíteni. Éppen ezért, mindenek előtt az UNESCO, a FAO, az UNICEF és a WHO olyan képviselőit kellene testületbe tömöríteni, akik bíznak az ügy sikerében, maguk is közösséget alkotnának, és a kollégiumok beindításának céljára nemzetközi szellemi és gazdasági alapot képeznének. Első kísérletként egyetlen országban kellene kollégiumokat életre hívni. Több­féle típusút is. Legalkalmasabb terepnek erre India valamelyik tartománya vagy az egyik latinamerikai ország látszik. Ha az indiai példánál maradunk, a következő teendők látszanak célszerűnek. A fent említett nemzetközi testület alakítson ki egy hazai, tehát indiai pártfogói kört, amelyben bízik, és amely a helyi sajátosságokat jól ismerve, célszerűen tudná a kollégiumokat építő mozgalom alapjait lerakni. A mun­kába hazai tudósokat és más szociálisan érzékeny értelmiségieket kellene bevonni. Mindenekelőtt pedagógusok, tanárok, művészek, írók, orvosók, menedzser-típusú moz­gékony egyéniségek, minisztériumi, közigazgatási tisztviselők jöhetnének számítás­ba. Csak ilyen típusú testület lenne eléggé ütőképes és mozgékony ahhoz, hogy kellő körültekintéssel tudná a kollégiumi együttélés materiális és szellemi alapjait megte­remteni. Ami a szellemieket illeti, ezúttal elsősorban a kötelező iskolai tanulmányok körének bővítésére, újfajta olvasmányok beiktatására, azok megvitatására, szemi­náriumszerű feldolgozására, valamint az angol nyelv beszéd- és írás-szintű elsajátí­tására gondolunk. Ehhez kollégiumi oktatási füzeteket, vezérfonalakat, nyelvtanokat, segédleteket, szöveggyűjteményeket kell írni, szerkeszteni és a legolcsóbb eljárások­kal sokszorosítani. Ha ugyanis a kollégiumi tanulmányok már a kezdet kezdetén szervezettek, a közösségi nevelés hatékonysága felerősíthető. A helyi kulturális ha­gyományokra, főként a folklórra támaszkodó és azt propagáló művészeti együttesek létesítése nem okozhat különösebb gondot. A valóság megismerése, a hazai honisme­reti mozgalom is széles bázisra támaszkodhat, hazai és nemzetközi kérdőívekre egy­aránt. Az autonóm diákközösség nyilván meg fogja találni a módját, milyen mun­kával, vállalkozásokkal járulhat hozzá a saját létfenntartásához. A kollégiumi élet belső szervezettségéről, struktúráinak egymásba illéséről sokszínűség és egység dia­lektikájáról a magyar példa részletes kifejtése — úgy hisszük — minden lényegeset 940

Next

/
Oldalképek
Tartalom