Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Filep Antal: Kardos László a néprajztudós
programoknak, amelyek a felszabadulást, a földosztást és termelőszövetkezetek szervezését követő nagy társadalmi átalakulást, életmód-, kultúra- és tudatváltozást vizsgálta. A jelen folyamatait úgy kutatta, hogy azzal a gazdasági-termelési, társadalmi, történeti összefüggéseket egészükben ragadhassa meg. Elemzései eredményeit a rendkívül széles körűen felfogott „összehasonlító-történeti-néprajzi vizsgálatok” keretében kívánta összefoglalni, szintézisbe fogni. Az ő megközelítésében a kortársi jelen a történelmi fejlődés/átalakulás egyetlen — bár különösen jól tanulmányozható — pillanata. Ez a felfogás egyszerre lehetett alkalmas arra, hogy a recens megfigyelésekkel a hagyományos néprajzi kutatások tényeit, eredményeit pontosítsák, de arra is lehetőséget kínálnak, hogy a múltból ismert tendenciákat ellenőrizzék és hatásukat mérjék. A vizsgálatok azzal is kecsegtettek, hogy a társadalomról, a kultúráról olyan releváns megfigyelések sorozatai születnek, amelyek a társtudományok mellett akár a politika érdeklődésére is számot tarthatnak, aktuális kérdésekben eligazíthatok lehetnek. Ez az elméleti, módszertani vonatkozásokban is igényesen kidolgozott program maradéktalanul érvényesült a terepmunkákra alapozott tanulmányaiban. Két vállalkozását kell kiemelnünk. A Komárom megyei Szentgyörgypusztáról írott nagylélegzetű dolgozatában a volt uradalmi cselédek életformaváltozását, kultúrális, társadalmi átrétegződését elemezte. Ennek során a hazai néprajzi irodalomban először adott rendszerezett tájékoztatást a puszták népének etnográfiájáról, mivel a felszabadulást megelőző 6—8 évtized állapotrajzát is elkészítette. Ehhez a biztos alaphoz viszonyította az 1945 tavaszával beköszöntött változások sorozatát. Írásából árnyalt képet kapunk arról, hogy a kis pusztai közösség miként kapcsolódott be az országos fejlődés áramába. Az idevágó kutatásaihoz sokszáz oldalas tényfeltáró dokumentációt készített, amely lényegében teljes egészében ránkmaradt. A megjelent szöveg és az archivált megfigyelés összevetése rendkívül sokat árul el Kardos László fegyelmezett műhelymunkájának titkaiból. A korszak nagy vállalkozása volt a Néprajzi Múzeum munkatársai számára is, különösen Kardos László számára, a Szolnok megyei Tiszaigaron végzett kollektív gyűjtés. A múzeumnak szinte minden kutatója alapos tényfeltáró kutatást végzett ebben az 1744-ben alapított Közép-Tisza vidéki faluban. Az összehangolt szemléletű és a módszerekben is egymához közelített egyéni vizsgálatok alapján ki-ki megírta a maga tanulmányát, tematikus fejezetét. Az így összeálló kéziratok különösen részletesen világították meg a község néprajzi állapotát a 19. század derekától 1944-ig terjedően. A kéziratok egybedolgozására, egységes szerkesztésére Kardos László kapott megbízást. A kézirat szuverén áttekintéséhez elmélyült Tiszaigar egész történetében. Egyben rendszeres kiegészítő gyűjtéseket végzett a helyi társadalom néprajzi és kortársi átalakulása megismerése céljából. Ezek a kutatásai szinte a haláláig foglalkoztatták. Később az anyagát kibővítette az 1945-től a hatvanas évek közepéig lezajlott átalakuláspk feldolgozására. Ebben a munkájában már csak Pogány Mária segítette. A készülő könyv alapkézirata 1951-ben már készen is volt. Kiadására mégsem kerülhetett sor, mert az 1953-ban meghirdetett új agrárpolitika szellemében át kellett dolgoznia, amit meg is tett. Az újabb politikai fejlemények ismét módosították a mű koncepciójával és szerkesztésével kapcsolatos követelményeket. A hatvanas—hetvenes években pedig — amikor ismét visszatérhetett ehhez a feladathoz —, természetesnek mutatkozott az utolsó 20—30 év fejleményeinek új szempontú feltárása és értékelése. Nem is lehet csodálkozni azon, ha időnként kedvét szegték a nehézségek. A kézirat befejezéséről, kiadásáról azonban sohasem mondott le. Kardos László a munka végső, újabb és teljesebb változatának minden részletét legalább a részletes koncepcionális vázlatok és jegyzetek szintjén kidolgozta. Ez lehetővé tette, hogy Pogány Mária 1980 és 1985 között az eredeti szerzői terveknek megfelelő formában befejezhette a kéziratot. Immár elhárult minden lényeges akadály a mielőbbi megjelentetés elől. A tisztaigari vállalkozásról elsősorban azért szóltunk, mert alkalmunk volt tanulmányozni a Kardos László által felvett gyűjtések mintaszerű anyagát, áttekint929
