Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Pataki Ferenc: Vezércsillaga volt a politikum és a pedagógikum

rendszernek két fókusza van. Mindenekelőtt: valamilyen vezérlő eszme. Egy, a nevelés egészét, minden mozzanatát átható, centrális eszmekor. Ezért mondta egyébként Makarenko, hogy a nevelés valójában a pedagógus politikai credójának a kifejeződése. A másik fókusz: a nevelés centrumában álló személy és személyek minősége. A nevelő ember. A mi esetünkben Kardos személyisége. És én hadd szóljak elsősorban róla, mert itt ma rá emlékezünk-!

Rousseau nagysága abban van, hogy egész gondolkodásának magva a citoyen polgár eszménye volt. Kardos pedagógiai eszmerendszerének is kitapinthatjuk a mag- vát. Ez a középponti eszme az egész XX. századi magyar foradalmi progresszió létkérdése. Az nevezetesen, hogyan lehet egységbe ötvözni a korszerű marxizmus—le- ninizmus internacionális jellegét, érvényét a magyar valósággal és a nemzeti lét folytonosságával. Éspedig nem egyszerűen elvont, ideologikus alakban vagy alkalmi taktikai megfontolásokból, hanem az emberek és főleg az értelmiségi emberek esz- mélkedésében és öntudatában. Magatartásmódban és jellemben, kultúrában és általános mentalitásban, az értelmiségi lét valamennyi formájában. Miért olyan fontos ez a kérdés? Miért volt és van fontossága még ma is? Mert 1919 egyes tapasztalatai — a legális és illegális magyar forradalmi munkásmozgalom zártságának bizonyos következményei miatt — a népfronteszme diktálta radikális fordulat ellenére sem tudtak kellő és valóban széles körű tanulsággal szolgálni. Nem véletlenül: ez a fordulat vagy ennek a szándéka íratta Révai könyve homlokára ezeket a szavakat: „Marxizmus, népiesség, magyarság.” Énnek az ideológiában végrehajtott — de a népi létformákban, a tömeges létformákban, a politika mindennapi tapasztalásában és alakulásában is megvalósítandó — felismerésnek teljesítésében van kitüntetett szerepe a népi gyökerű értelmiségnek, amely nemcsak a közvetlen eredet szempontjából népi, hanem funkcióját tekintve is népi jellegű, és amelynek felnevelése Kardos és a NÉKOSZ — úgy vélem, — legfontosabb vagy egyik legfontosabb vívmánya.

*

Mi ez a népi értelmiség? Mi ez a szerves értelmiség? Hogy bukkan ez fel Kardos Lászlónál? Ha ezt szemügyreveszsük, akkor talán töbebt mondhatunk aktuális kérdéseiről is.

Három elemet foglalt össze Kardos az alapképletében. Progresszív osztályelkötelezettség, forradalmi öntudat és nemzeti felelősségérzet jellemezze ezt az értelmiséget — mondotta. De hogy még továbblépjen, megkísérelte megfogalmazni ennek a célnak — ahogy ő mondta — a vezető értékeit. Mit tekintett vezető értékeknek? Akkor, amikor még az érték szó nem volt annyira silányul ellaposított zsurnalisztikus fogalom, mint napjainkban.

Hadd idézzem: „Haladó politikai öntudat, nemzeti felelősségérzet, közösségi érzés, a társadalmi munkában való aktivitás, kritikai szemlélet, szociális hatékonyság, szociabilitás, az egyéni jellem társias kiépülése, a komoly szakképzettség, a népi, nemzeti hagyományok tisztelete, az egyetemes kultúra ismerete.” Vajon ez avult eszmény? Gyanítom, hogy mára megfakult nevelési gyakorlatunknak az eme értéket hordozó középponti eszménye megroppant, és ezért van annyi tétova kapkodás, divatkövetés vagy egyszerűen csak a nevelési technikákra redukálódás a mindennapjainkban.

Mindez magában hordja egy vita esélyét is. Bogarászván a hajdani dokumentumokban, érdekes volt számomra Boros Lajos barátunknak — aki a kollégiumi mozgalom tiszta forrásait megnyitó folyamatban nagyon jelentős szerepet játszott — egy 1942-ből való cikke, amelyben azt mondja, hogy különbeknek kell lennünk szakmailag, mint az Eötvös-kollégistáknak. A szakmai étosz fogalmazódik itt meg. A következtetése így hangzik: „Ezért a legkisebbre kell korlátoznunk a közügyekkel való foglalkozást.” A dilemma tehát már ott lappangott a mozgalom bölcsőjénél. Azt gondolom, hogy a különbbé válás eszméjét Boros pontosan ragadta meg. De különbbé válni, tehát egy „szocialista elit” gondolatának hordozójává válni, ezt nem lehet megtenni az emberi létnek — bár még oly fontos — egyetlen síkján. Az emberi, az állampolgári megnyilvánulások teljességében kell különbbé válni. És Kardos alap923