Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
van a merőkanál. Az egalitáriánus érvelés igazi értelme a fenyegetés: „Ma neked, holnap nekem!”, s így lényegét tekintve nem több zsarolási manipulációnál. A valóság az, hogy perioikoszként kirekesztve ezek a gyerekek eddigi életükben nemigen ismerhettek meg, s eképp el sem ismerhetnek semmiféle létező jogrendet, egyezményes normát, legkevésbé az egész társadalomra érvényes „contrat socialt”. Így hát ezek pusztán elvi magyarázatát is egészen elemi szinten, mondhatnánk: természetjogi alapokról kellett kezdenünk. Ám az emberi méltóság, s az eredendő emberi jogok minden deklarálásánál többet érhet az a köznapi precedens, amellyel egy-egy felnőtt megkísérel mint becsülni való, egyenrangú felekkel bánni e gyerekekkel. Ha valahol, úgy e reménytelennek tűnő esetekben csakugyan érezheti az ember: a szeretet hatalom, minden emberi igazság legfontosabb kötőanyaga. Hatalom, melynek erdeje időn és korokon átsugározhat, ha bensőséges kapcsolat jön létre az egykor éltekkel. Hiszen a reformkori nagy társadalmi alku kölcsönösséget és méltányosságot kereső szelleme nem annyira a fennkölt jogelveken, mint inkább a megismert és megszeretett korabeli emberek vonzó példáján keresztül érintette meg a gyerekeket. Kétségtelen, hogy ez a megközelítés esetenként korlátot is jelent: elhomályosítja az igazságosság racionális megítélését, s a tekintélyelvűség egy újfajta, érzelmekkel átszőtt, pozitív tartalmakkal megtöltött paternalizmusát eredményezheti. Ám a gyerekek napi konfliktusai minduntalan szét kellett foszlassák az efféle paternális illúziókat. „Kinek és meddig van beleszólása az én jogaimba? Mi történik, ha valaki felrúgja a szabályokat? Lehet-e egy cselekedet jogtalan és igazságos, avagy igaztalan, de mégis jogszerű?” — ezek a kérdések újra meg újra szembesülésre késztették őket. Legitimitás és igazságosság éppúgy alapvető dilemmája volt a reformkor emberének, mint kísérletünk résztvevőinek. Ez utóbbiak, kik a jogrendről csekély, ám a törvényenkívüliségről annál több, s annál keservesebb tapasztalatokkal rendelkeztek, épp a retorziók, a büntető hatalom által kényszerültek szembenézni az igazság kérdéseivel. Lázadás és tűrés közt hányódva szakadatlan, nagyon is érthető, ha a legelevenebben épp az egykoriak efféle döntéshelyzeteire rezonáltak. Mik az önvédelem eszközei a nyílt önkény és erőszak ellen? Milyen feltételekkel lehet értelme egy kompromisszumnak? Mikor érdemes önként alávetni akaratunkat a másokénak? — Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Görgey, Petőfi és Táncsics, vagy akár a betyárvezér Rózsa Sándor megtestesítőiként szüntelen számot kellett vetniük e kérdésekkel, melyek eképpen már nem csak eltérő stratégiákat vázoltak fel, de a jog és igazság különféle tartalmi vonatkozásait, értékszemléletét is. Bár a gyerekek előszeretettel vettek részt a pártharcok, a megye- és országgyűlések csetepatéiban, az ellenzéki vezérszónokok itt sem annyira a hagyományos közjogi álláspontot, mint inkább a népfenség elvét hirdették. Mint ahogy a közösség önmagára eszmélését, megszilárdult önérzetét tükrözte a büszke jelmondat is, mit a játék vége felé saját 48-as zászlónkra felírtunk: „Velünk az igazság!" Tulajdon Az igazságosság, vagy annak hiánya — amint azt iménti .vacsora” példánk bizonyítja — olykor nagyon is tárgyias módon jut kifejezésre. Talán nem lesz haszontalan közelebbről szemügyre venni, hogyan is vélekednek a tulajdonról, s az elosztási viszonyokról azok a 13—16 éves gyerekek, akik úgyszólván absztrakt módon tulajdonmentesek, olyannyira, hogy még saját használati tárgyaik sincsenek. összehasonlításképp elsőként vegyük sorra, miből is tevődhet össze egy átlagos gyerek tulajdonvilága: szűkebb tárgyi értelemben a maga szobájából, vagy szobasarkából, játékainak, könyveinek, tanszereinek, ruháinak és alkalmi zsebpénzének együtteséből. De e szűkebben vett egyéni „birtoknak” általában van egy további valóságos és egy potenciális kiterjedése. Valóságos: amennyiben a szülők, nagyszülők, testvérek tárgyi javainak alkalomadtán használója, kölcsönzője, sőt örököse lehet, s amelyek között már nem csak személyi de — újabb értékeket létrehozni képes — termelőeszközök is szerepelhetnek. Potenciális: mindazon anyagi gyarapodás, amit az idők során ő és családja e meglévő alapokra támaszkodva elérhet. 912
