Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
Szétszóratás és „emigráció" Az érdemi munka lehetetlenné válása, s a hatalmi hierarchia nyomása — sok más kollégájával egyetemben — arra az elhatározásra bírta, hogy tanév végével állását feladja. Bár távozásakor az igazgató megígérte, hogy a kísérletet ősszel mint külsős tovább folytathatja, ez a remény is meghiúsult részben az ígéret őszintétlensége, részben az időközben gyökeresen megváltozott helyzet következtében. Kérését, újbóli közeledési kísérletét burkoltan, majd nyíltan is elutasították, értésére adván, hogy az intézetben nemkívánatos személy, s hogy ott nincs többé keresnivalója. S hogy csakugyan ne legyen, tettek is róla: a csoport nagy részét biztonság okáért áttelepítették az igazgatóság közvetlen fennhatósága alá tartozó anyaintézménybe, vagy sietősen szétszórták más intézetekbe, úgyhogy a 13 gyerekből mindössze öten maradtak az eredeti csoportban. Ezen „óvintézkedések” lelkiismeretlen cinizmusát az esetek jó részében semmi sem igazolhatja. Akiket idegenbe száműztek, maradék kapaszkodójukat is elvesztették, s máris rohamosan csúsznak lefelé a züllés és kriminalitás lejtőjén. Az amúgyis túlkoros osztály az idén végzett volna, ha a csoportrobbantás legitim végrehajtója, és a tavaly évvégi osztályozó konferencia nem gondoskodiküldőben a gyerekek 50%-os megbuktatásáról. De tovább folytatván félő, túl messzire jutnánk eredeti szándékunktól, s tárgyunk helyett azt kellene vizsgálnunk, kiknek, s miképpen van hatalma, beleszólása védtelen kiskorúak jövendő sorsába. Nulla redemptio — nincs visszatérés . . . Vállalkozásunk eredményét így legfeljebb csak a gyerekek emlékein, a velük való utólagos beszélgetéseken lehet lemérni, minthogy a volt tanár, s az egykori tanítványok közötti magánjellegű baráti kapcsolat továbbra is fennmaradt. II. Értékelés A következőkben e vázlatos áttekintést kívánjuk elmélyíteni néhány fontosabb kérdés, jellemző adalék kiemelésével. 909
