Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
lázadással feleltek: egy-két kimaradáson lévő társukat kivéve az egyik este valameny- nyien megszöktek, s csak harmadnap kerültek elő — Balatonalmádiból, hol elmondásuk szerint most már „élesben” folytatták a játékot. (A lovardától nem messze titkos táborhelyet ütöttek, éjszakánként felváltva őrködtek, közösen vitatták meg a szükséghelyzetből adódó teendőiket.) Az esetet fegyelmi kivizsgálás, s az inkriminált nevelőtanár eltávolítása követte. Ám az intézet munkatársai továbbra is élesen két táborra váltak a gyerekekkel való bánásmód tekintetében. Nem volt kltséges, hogy a helyzet pacifikálása éppúgy áldozatokat követel majd az „intézetháborító” pedagógusok és pszichológusok, mint a keménykezű „rendpárt” sorából. A nevelőotthon — egyébként egy távolabbi anyaintézetben székelő — vezetősége a morális állásfoglalást lehetőleg kerülve felelősségteljes misszióját a „személyi kérdések” megoldásában látta, s minden igyekezetével azon volt, hogy az addig mostohán elhanyagolt fiókintézetet az évvégi házivizsgákra s a gyermeknapi nyilvános fesztiválra mosolygó édenné varázsolja. A hőn áhított isteni béke a nyári vakáció kezdetéig azonban nem állhatott vissza, már csak azért sem, mert a gyerekek évek óta felgyűlt, s félelemből elhallgatott sérelmeikre nyílt elégtételt vártak, s ehelyett csak áltatással, újabb megtorlással kísérelték lecsendesíteni őket. Eközben ráadásul három új fiú is érkezett — kettő közülük igen nehéz, hisztériás, illetve szui- cid jellegű eset —, s ez a változás a csoport megszilárdulóban lévő belső egyensúlyát amúgyis jócskán felborította. (Egyikük néhány nap alatt a zsaroló öngyilkossági kísérletek egész divatját honosította meg.) Állandósult a szökés, a tanórák és az egyéb házi kötelességek elszabotálása, s érezhetően megnőtt a gyerekek egymással szembeni agresszivitása. E helyütt megkerülhetetlen a kérdés, amelyet a rendpártiak bűnbakkereső igyekezettel oly sokszor vádlón nekünk szegeztek: mennyiben felelős a történtekért a kísérlet, s személyében annak vezetője? A kérdés első felére egyszerű a válasz: a gyerekek lázadása szükségképpeni indirekt folyománya volt az intézetben uralkodó kiszámíthatatlan és autoriter bánásmódnak. A játék során szerzett élményeknek, a megízlelt szabadságnak, s az újfajta társas normáknak drasztikusan szembesülniük 907
