Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
Már csak a harci mének hiányoztak elszánt vitézeink alól, ám egy lovasiskolából jött nagylelkű hazafias felajánlás végül ezen a szükségünkön is segített. Április elején egy kisebb videostábtól kísérve elutaztunk Balatonalmádiba, „terepfelvételre”. Az itteni forgatás néhány napja — bátran állíthatjuk — az egész játékfolyamat csúcsa, s egyben katarzispontja volt. (Meggyőzően tanúsítják ezt a gyerekek képei, levelei és élménybeszámolói, valamint az a több mint hat órányi színes videó-anyag, mely az itteni játékról fennmaradt.) Mély átéléssel és töretlen lelkesedéssel játszották végig a mintegy 15 jelenetet. Korábban gyakori torzsalkodásuk, különcködésük szinte teljesen felszívódott a rendkívüli élményközösségben. Nyitottságuk, megnövekedett szociabilitásuk jó példája, hogy egy idő után a helybeli nevelőotthonosokat is bevették a játékba, kik attól fogva mint az „almádi nemzetőrség önkéntesei” küzdöttek vállvetve a mieinkkel. Számítani lehetett rá, hogy a gyerekek hirtelen kitárult lehetőségeiket a szabadság tékozlásra szánt ajándékaiként fogadják. A valóság azonban épp az ellenkezőjét igazolta: a kis csapatot a demokratikus közösségek téveszthetetlen öntudata büszke felelőssége hatotta át. Együttműködési készségük igazi bajtársiasságig fokozódott. Könnyű szívvel viseltek minden terhet, fáradságot, s meglepő módon sok esetben az addig legkülöncebbek, leginkább maguknak valók hoztak társaikért áldozatot. Az a tény, hogy a forgatás cseppet sem veszélytelen körülményei — éles fegyverek, száguldó lovak — közepette nem akadt példa akár a legcsekélyebb lopásra, rongálásra — szintén magáért beszél. A mintegy tizenöt rögzített jelenet témáját tekintve átfogja a szabadságharc egészét a toborzásoktól a fegyverletételig, s a bujdosásig. A jólismert eseménytörténeti momentumok mellett legalább ilyen fontos szerepet kaptak az egyéni választáshelyzetek: Jókai, Petőfi, Kossuth, Bem, Görgey és mások egyéni dilemmái. (Meg kell adni, ezek a 2—3, esetenként csak egy szereplős felvételek többségükben beszédesebbek, s jobban is sikerültek, mint a tumultuózus csataképek.) Ami a filmezést illeti, egyfajta párhuzamos dramaturgiát igyekeztünk megvalósítani, mely a gyerekek „civil” interakcióját éppúgy követi, mint a kosztümös történelmi jeleneteket. A kettő közötti átmenet megkönnyítése, s egyúttal a játék hitelesítése érdekében bizonyos 905
