Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Kuntár Lajos: "A könyv szeretete megér egy kis szégyenáldozatot" - Pável Ágoston könyvtárfejlesztő munkája

mögé rejtő közönyösséggel, szűkkeblűséggel, de találkoztam sok áldozatos megértéssel, támogató biztatással, nemes tettrekészséggel is. Az utóbbiak öröme bőven kárpótolt az előbbiek keserűségéért, és a katalógus hosszú-hosszú hónapok megfeszített, sokszor reménytelennek látszó munkája s kínos vajúdás után mégis megszületett és teljesíteni fogja fontos hivatását. . .. Tudom, hogy vannak hiányosságai, de ezeknek szülőanyja a nyomasztó gazdasági helyzet, a kényszerű szűkösködés pénzben, papírban, betűben. Tudom azt is, hogy lesznek kicsinyes gáncsoskodók, kákán csomót kereső szőrszálhasogatók, kávéházi foteuilkritikusok, kik fölényes napóleoni mosollyal intézik el más munkájának verítékét. Ezeknek csak annyit izenek, hogy az dobjon erre a szerénykötésű írásra követ, aki helyettem hivatali elfoglaltsága mellett vállalta volna a rendezésnek és a katalóguskészítésnek óriási munkáját, s ami még keményebb dió: a szükséges pénzösszegnek előteremtését, a mindennapi kenyérharc szünetelő óráiban, józan hajnalokon és álmos éjszakákban, szegényen és a rekom- penzáció minden reménye nélkül egyedül a betű, a könyv, a rend bolond szereteté- ért. Hányszor roskadtam össze testileg-lelkileg, hányszor hanyatlottak alá reménytelenül karjaim a könyves polcok vasoszlopai között, hányseor fájt végig lelkemen a költő kínlódó reflexiója: »Mennyi sok kárvolt fiatal erőt, únt álmodozással titokban hordtam meredt karjaitokban«. Nem is készült volna el sohasem ez a munka, ha nem lettek volna lelkes munkatársaim, többnyire idealizmusból élődő kisemberek, vakációzó diákok és érettségizett volt tanítványaim, ... kik elém álltam egy szép napon, és fiatalos lelkesedésük hevével, könyv- és kultúraszeretetük egész nemességével iz- zadtak-fagyoskodtak velem és mellettem kánikulában, könnyező őszidőkön és fagyos novemberben.”

A munkáját megszállottan végző Pável gondosan megszervezi a 480 oldalra duzzadt és 1000 példányban megrendelt katalógus költségeinek előteremtését. A hirdetések megszerzését Tompa Kálmán nyugalmazott színiigazgató vállalja. Iparosok, kereskedők, gyárosok, bankárok támogatják kisebb-nagyobb hirdetések feladásával a kultúra ügyét. 1925. március 15-i keltezéssel előfizetési gyűjtőív is maradt ránk. A Kultúregyesület nevében kiadott felhívás szövege után sorakozó rublikákban 81 megrendelő neve sorakozik. Az élen dr. Űjváry Ede h. polgármester aláírása áll.

Az előfizetésekből és hirdetésekből befolyt összeg fedezi a nyomdai költséget, a Kultúregyesületnek tehát egy fillérébe sem kerül a kiadvány, sőt a 2,50 P eladási ár még pluszbevételhez is juttatja az intézményt.

Azt szokták mondani, hogy a gazdagság elkényelmesít, a szegénység pedig — aki nem nyugszik bele — cselekvésre késztet. Pável Ágoston, bár gyakran ír és beszél munkáját akadályozó szegénységről, nyomasztó gazdasági helyzetről, megállapításai csak indokai a küzdelemnek ellenük, a céljai megvalósításához szükséges anyagiak biztosítására.

A könyvállomány rendezése során konkrétan áttekintheti azt a könyvanyagot, amely másodpéldányként, többszörös ajándékozás folytán, felhalmozódott a könyvtárban. A többségében értékes könyvek csere és eladás formájában történő értékesítése lassúnak bizonyul, Pávelnek pedig sürgősen kell a pénz a modern irodalomban mutatkozó hiány pótlására: s ekkor kitalálja és le is bonyolítja a sorsjegy-akciót. Az ebből szerzett pénzből körülbelül 2000 hazai és külföldi szépirodalmi művet vásárol. A katalógus szedése közben szerzett munkák alcímmel Függeléket csatol kiadványához, teljessé téve ezzel a kölcsönözhető könyvek jegyzékét. „Természetes, hogy ilyen körülmények között meghaladott a bevezető résznek az az állítása, hogy a katalógus a könyvtárnak 1925. évi december 1-ével lezárt állományát tartalmazza. A lezárás módosult dátuma 1926. május 25.” — írja az Utószóban. Itt mond köszönetét kitartó munkatársainak, akik v, le együtt „munkás nappalok után is fáradhatatlan kitariássaol éjjeleztek-virrasztottak a polcok között. Áldott legyen önfeláldozó, virrasztó hai cuk a nappalok világosságáért, zimankóban fagyoskodó őrállásuk a mások portája előtt! Kelt Szombathelyen, egy fecskecsicsergései ébredő sugaras májusi hajnalon.”

Érdekes része a katalógusnak az a négy oldal, amelyen Pro memoria címmel köszönetét mond előbb a nagy mennyiségű könyvet ajándékozó Bertalanffy Gyula ka876