Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Eretnek esszé Szerb Antalról

rülik, ám párhuzamosan a sumákolással nem mulasztanak el átkokat szórni a „tudománytalan” szubjektivizmus ilyen meg amolyan megnyilvánulásaira. „Szubjektív!” — a minősítés egy tudós szájából valamely műre vonatkoztatva egyenlő ha nem is egy szembeköpéssel, de a fumigálással, a semmibevétellel, lefitymálással. Évszázadokon át senkinek eszébe nem jutott egy irodalmi mű objektivitását feszegetni. És ez nem véletlen. Tudtommal az egyetlen, aki óvatosan ugyan, de megközelítette a problémát, az a Thienemann Tivadar volt, akinek rendkívül szuggesztív előadásait annakidején pécsi egyetemi hallgató koromban magam is lelkesen hallgattam. Ezt mondja: „Az irodalomtörténetírás fátuma, hogy nem lett egészen tudománnyá és nem lehetett egészen művészetté.”

Ekkor még nem jelentek meg Szerb Antal irodalomtörténetei.

Ám azóta a matematikai módszerek elterjedésével a kérdés újra fölmerült, többnyire hallgatólagosan, de nemrég találtam a Helikon 1983. évi 3—4. számában egy idevágó idézetet. Roland Desné A történész című cikkecskéjében a Robert szótárában található definíciót idézi: — „objektívnek mondják a valóság valamely leírását (vagy a róla szóló ítéletet), mely független a leírást végző érdekeitől, ízlésétől, előítéleteitől.” A matematikai módszerek kétségkívül objektivitásra törekednek. Nem lévén elégé tájékozott a matériában, hadd támaszkodjam a kérdés hazai legkiválóbb szakértőjének véleményére. Hankiss Elemér A népdaltól az abszurd drámáig című kötetének 257. oldalán a következőket mondja:

„Űj irányzatoknak s módszereknek olyan sokasága burjánzott föl az irodalom- tudományban az elmúlt három-négy évtized során, hogy ma már vagy ma még meglehetősen nehéz rendezni őket. Sőt még az is kétséges, hogy lehet-e így általánosságban »új« módszerekről és irányokról beszélnünk, minthogy közös jegy alig-alig található bennük. Legfeljebb a következő három:”

Ez a három: az egzaktság igénye, a műközpontúság, a műalkotás: struktúra. Az első jegy visszahatás a hagyományos irodalomkritika „erős szubjektivizmusára”. A második közös jegy arra irányul, hogy meghatározza, mi teszi az irodalmat irodalommá, csakhogy erről „minden irányzatnak, sőt csaknem minden kutatónak más és más elképzelése van.” (258. 1.).

Azaz ki-ki a maga szubjektív elképzelését védelmezi.

„Legfeljebb csak abban értenek többé-kevésbé egyet — folytatja a gondolatmenetet —, hogy a műalkotás: struktúra.” (U. o.). Itt megint csak baj van az objektivitással, ugyanis mint Hankiss írja, „mindössze egy-egy részletmozzanatot tudunk egzakt módszerekkel megragadni s ezzel. . . épp a lényeg csúszik ki a kezünk közül.” (259. 1.).

Miként lehetne objektív az a tudós, aki valamely egészből csak egy-egy részletmozzanattal foglalkozik, még ha a részleteket egzakt módszerrel közelíti is meg?

„Két kiút van ... a dilemmából. Az egyiket azok a kutatók választották ... anélkül, hogy bevallották volna —, akik elvetették az egzaktság igényét, s többé kevésbé intuitív módon igyekeznek... megragadni a struktúra lényegét.”

Az intuíciót a Magyar Értelmező Kéziszótár kivételesen nem szócikkfejben, hanem meghatározásban ismerteti: „ösztönös megérzés, a lényegnek belső szemlélődésből fakadó hirtelen, élményszerű felismerése...” Vagyis megint nyakig vagyunk a szubjektivizmusban.

A matematikai módszer erőitetőinek kínos és csökönyös igyekezete az irodalmi vizsgálatok objektív alapokra való helyezésére a bölcsek kövét kereső alkimisták vakhitére emlékeztet, különösen ha az eredmények felől közelítjük meg őket. A kesergő szerelemről egzakt módszerrel megállapították, hogy a versekben 54,42% a magas magánhangzók száma, A boldog szerelemben viszont 60,41%. A mély magánhangzók megoszlása más, ezúttal A kesergő szerelem vezet 45,58%-kal, A boldog szerelemben viszont csak 39,59% a mély magánhangzók százaléka.

Érdemes idézni a szerző lelkendező konklúzióját:,,... a mély magánhangzók komor és a magas hangzók derűs hangulati értékével kapcsolatos mindennemű meg- és beleérzésnél többet mond” — mi? A fentebb közölt számszerű megoldás.

850